Hosszú évtizedek óta ezrek és tízezrek utaznak a lillafüredi erdei vasúton, látogatják és csodálják az egykori nyaralótelep természeti szépségét, megpihenve egy-egy sziklaszirten. Az itt élő emberek számára természetes e táj szépsége, és megkérdőjelezhetetlen, hogy Fazola Henrik megszállottságának köszönhető-e az újmassai őskohó, továbbá, hogy valóban Vásárhelyi István nevéhez fűződik-e az első pisztrángtelep létrehozása. Gyermekeink már idejekorán belenőnek saját történeteikbe, hiszen meghallgathatják szüleiktől és nagyszüleiktől a Molnár-szikla keresztjének tragikus tanmeséjét, a Hámori tó eredetét és legendáját, és szívesen szaladgálnak a híres Palota szálló kertje melletti sétányon. A közeli iskolások kirándulásaik során kötelezően ismerkednek meg Herman Ottó életművével, a vadregényes és izgalmas Pele-házban, és felfedezhetik a Bükk zegzugos barlangjait, kisebb történeteket hallva a múltból. Mindezen történésekkel és tettekkel észrevétlenül is ápoljuk, életben tartjuk a település múltját és történelmét, átadva gyermekeinknek mindazt a kolonikus sajátosságot, amit hajdanán nekünk is áthagyományoztak dédszüleink. 

A Hámori-tó lillafüredi Palota Szállóval 

 Napjainkban kevés településünkről mondható el, hogy megőrizte azon jellegzetességeit, amelyek korábbi évszázadokban meghatározták a létét, példaként és emlékként is szolgálva korunk embere számára. Természetesen a Hámori-tó, korábbi nevén a Taj-tó, a Palota-szálló, illetve maga a település, mint nyaralótelep idegenforgalmi felfedezése sem új keletű, hiszen újságok cikkei hirdették szakadatlanul hosszú évtizedek óta e táj szépségét és kihasználhatóságát. Több útikalauz és különféle „kedvcsináló” hirdetés számol be évtizedekkel korábban is e táj csalogató különlegességéről. 

Alsó-Hámor 1902-ben 

Továbbá talán a mai világban már nem meglepő, hogy hajdanán Lillafüred valóban gyönyörű és mérhetetlen vonzereje mellett, erős propagálási célokkat is szolgált. „A helyi sajtó mindenben érdekelt volt és véleményem szerint reálisan számolt be olyan eseményekről is, amikről nem készült és gyakran nem is készülhetett hivatalos írat.” [1]–írja Járási Lőrinc egyik, a Palotaszállóról szóló tanulmányában. ( Járási Lőrinc Lillafüred nyaralótelep és Palota szálló. ) A „Lillafüred soha nem látott divatba jött…, "...a Bükk szerpentinútjain autósereg kígyózik…",  "....a vonatok ontják a kirándulók százait…” és hasonló túlzások sokakat megtévesztettek. Talán ma úgy mondanánk modern kifejezéssel, hogy "túlhájpolták" ezen kecsegtető adottságokat. Természetesen egyik oldalról, a kor politikai háttere sajnos erősen meghatározta mindazt, hogy mikor és mit olvashattunk Lillafüredről, más részről pedig sokszor nyomós véleménykülönbségek kifejezésének adtak helyet az újságok hasábjai.  Bármi is vezérelte az újságírókat a két évszázad folyamán, Hámor és Lillafüred környezetének adottságai, természethez simuló miliője és nem utolsó sorban vadászati lehetőségei hamar ismertté tették országszerte, és nem csupán a középosztály körében. Eközben gyönyörű képeslapjai költőket, írókat, de számos megihletett művészt vonzottak, hiszen a bükki táj különlegessége talán már akkor is jelen volt, és  mindmáig itt is maradt.

A diósgyőr-hámori völgyből A Szinva egyik esése 

 Ezt a Bükk hegység lábainál fekvő települést, pontosabban a Szinva völgyét, a korabeli írások szerint Kazinczy, Kölcsey és Szemere is a „Magyar Tempe”-nek nevezte. Mindeközben olvasható, hogy Jókai Mór A magyar tempevölgy című útleírásában,  a Balaton-felvidéket látta hasonlatosnak a görög Tempé-völgyéhez, a muzsák mitológiai otthonához. Hogy e kies hámori völgy mitológikus elnevezése melyik költőnknek köszönhető, ebben segít a Vahot Imre -féle leírás, mely kifejezetten Kaziczynak ítéli meg e jogot.  Az azonban, hogy miért is illetik e helyet a "Tempe" kifejezéssel, sokak számára ma is csak sejthető: Jelenleg Likosztomó (Farkastorok) helyén található egy híres völgy. A monda szerinti egy hatalmas tó, melyet hegyek vettek körül. Merész kanyarulatai és szédítő szakadékai s dús tenyészete okán számos vidéket jelöltek ezen elnevezéssel ez idő tájt. Völgytorkolata korábban még nem létezett, így Thessaliát öntötte el folyton a víz. A hagyomány szerint Posidon jó alaposan megrázta a földet, s a földrengés által keletkezett Thessalia gyönyörű völgytorkolata.

                                                                                 Thesszália 

A „Magyar Tempe”, tehát Hámor keletkezéséről - természeti szépségei ellenére - hasonló mondát vagy legendát sem őriz sajnos a népi szájhagyomány. Az elsődleges források csupán parókiai, a História domusból olvasható anyakönyvi adatok, és később turisztikai feljegyzések Hámor vadregényességéről és rejtelmességéről, melyeket a település szórványemlékeinek tekinthetünk. Évtizedekkel később azonban olyan forrásokat is fellelhetünk, melyet a természeti értékek mellett, helytörténeti adatok alapján, táj és helységbemutatással próbálkoznak, továbbá kitérnek a településsel kapcsolatos néha egészen misztikus történetekre is. Ilyen képes történetleírás Vahot Imre Magyarföld és népei c. műve, melyben Hámorról is bőségesen olvashatunk: „Borsod megye regényes hegysége, a „Bükk" között, Miskolctól fél óra távolban, hol a szem elől elrejtve, tündéri szépségű buja vegetációval, kristály vízesések, s égbe meredező sziklahegyek, félig betakarva őserdők árnyaival, ábrándos alakzatú számos mély cseppkőbarlangok, százados hallgatagságban őrizve a természet kifürkészhetetlen titkait rejlenek: érdekes látványként nyúlik el a diósgyőri hámorok völgye; melynek kapuja maga Diósgyőr helysége…”

Egyes irodalomtörténészek szerint a fenti szerző felületes, csekély műveltségű újságírónak számított, aki nemzeti érzelmeiben pedig gyakran vonzódott az olcsó reklámfogásokhoz. Ezen vélemények ellenére egyik értékes vállalkozásának tekinthető az a  füzetsorozat, mely Magyarország tájait, népeit és azok történetét kívánja közismertté tenni. Nem elhanyagolható, hogy az idézett forrás már-már műemlékeket is számba vett, és a forradalom és szabadságharc felé haladó Magyarországot próbálta hűen tükrözni.

Szerző: Tóth Zsuzsanna

Források:

Járási Lőrinc Lillafüred nyaralótelep és Palota szálló. Észak- Magyarországi Erdőgazdálkodási Részvénytársaság. Miskolc. 2001. p 4.

Dr. Mihalovics Béla, A turistaság Borsodmegyében. In:Turisták Lapja, 5.évf. 1.sz. (1893). Arcanum. <https://adtplus.arcanum.hu>

Pesti Napló, 46. évf. 225. sz. (1895). Arcanum.  <https://adtplus.arcanum.hu/hu>

 Vahot Imre:Magyarföld és népei eredeti képekben In: https://books.google.hu/books?id=QUg4AQAAMAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false 

Diósgyőr vidéke. Vasárnapi Újság  évf. 12. sz. (1861) p. 197.In: <http://epa.oszk.hu/00000/00030/00374/pdf/00374.pdf > 

 Képjegyzék:

A Hámori-tó lillafüredi Palota Szállóval  In: Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.) <http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nepszava_1954_06/?pg=61&layout=r&query=SZO%3D%28h%C3%A1mor%29>

Alsó-Hámor 1902-ben In: Hungaricana Közgyűjteményi Portál <http://gallery.hungaricana.hu/hu/OSZKKepeslap/4758/?img=0&bbox=-2177%2C-2208%2C5453%2C82>

A diósgyőr-hámori völgyből A Szinva egyik esése [kép] In: Digitális Képarchívum <http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=60091> 

Thesszália <https://www.orangesmile.com/travelguide/thessalia-region/index.htm >