Diósgyőr, a királynék jegyruhája

„Régen volt, nem mostanában

—Négyszáz évekhez közelget. —

A mikor Diósgyőr vára

Fényben, sok várakon túltett,

Állott a remek halastó ,

Művészileg rendezett kert,

Melly életet, hírnevet még

Dicső Mátyásunk alatt nyert. —

A nyár szakát több királynő

Benne tölté udvarával,

Legutolsó Mária volt

Kiről a rege igy szárnyal…”

Eképpen kezdődik e legendás történet, mely Habsburg Máriának, a diósgyőri saroktornyos lovagvár utolsó királynéjának kissé lidérces históriáját meséli el. A történelem folyamán nem csupán e királyné kapta meg jegyajándékul e várat, hiszen közel 100 esztendőn keresztül, egészen a mohácsi csatavesztésig, rajta kívűl kilenc koronás hölgy birtokolhatta eme rezidenciát.

Piast Erzsébet

Piast Erzsébet, másnéven, Lokietek Erzsébet volt az első tulajdonos királyné, akit ma férfiakat is megszégyenítő, igazi harcosként tart számon a történelem, hiszen a legenda szerint saját testével védte meg gyermekeit. Történt ugyanis, hogy 1330-ban Zách Felicián,  lánya megbecstelenítése miatt megpróbálta lemészárolni a királyi családot, mivel úgy vélte, abban, hogy a lengyel herceg elcsábította (megerőszakolta) a leányát, Erzsébetnek is része volt. A merénylet során a királynő saját testével védte meg a gyermekeit, s a sztori szerint e hadakozásban jobb kezének négy ujját el is veszítette. A merénylőt végül is Erzsébet étekfogója szúrta le, a gyermekeket pedig nevelőik saját életük feláldozásával oltalmazták meg. Na de lépjünk most tovább, Kotromanik Erzsébet királynéhoz, aki második hölgytulajdonosa volt e várnak, s aki bizony hosszú ideig, majd 17 évig váratta meg férjét, I. Nagy Lajost a gyermekáldással. Természetesen ezt a patt helyzetet, a közepkori jog okosan orvosolja, vagyis ha Erzsébet zárdába vonul, úgy érvénytelenítik a házasságot, s Lajos olyan új ara után nézhet, akivel jóval gyümölcsözőbb házasságot remél. Így a házaspár a dalmát tengerpartra utazik, majd ezt követően Erzsébet kolostorba vonul és imádkozik a gyermekáldásért. Az ima meghallgattatik, s csodák csodájára, mégis várandós lesz az addig meddő királyné.

       Cillei Borbála bevonulása a konstanzi zsinatra. A kép bal szélén látható koronás alak a lánya,

Luxemburgi Erzsébet

A királyi házaspár gyermekei között találjuk  pl. Mária királynét is, akit szintén birtokolja majd a lovagvárat. Mária halálát követően férje, Luxemburgi Zsigmond új feleségének, Cillei Borbálának adományozta az erődítményt, s innentől lett igazán a királynők jegyajándéka e vár.

Ellentétben a mai korral, az 1400-as években hazánkban, uralkodói körökben azért nem volt oly szerencsés dolog hűtlenségről, szeretőkről beszélni, hiszen - bár a magyar királyok, erkölcsi akadályaikat elengedve különösebb fenntartás nélkül bújtak ágyba választottaikkal- azért később mindig gondot jelentettek ezen liaisonok nem kívánt gyümölcsei. A közepeurópai, - úgy a magyar -  uralkodó familliáknál rendszerint, a  családi vagyont  az örökösök között osztották fel, így a "törvénytelen" gyermekek nem kevés bonyodalmat jelentettek az említett  jogi procedúránál. De térjünk vissza Borbálára, aki bizony - uralkodói család ide vagy oda -  kétes hírbe keveredett, ugyanis 1419-ben, mikor a nem éppen hűséges férje, Zsigmond a konstanzi zsinatról megérkezett, az a hír kelt szárnyra, hogy felesége Cillei Borbála az Ő távollétében, egy érsekkel és egy őrgróffal került túl közeli kapcsolatba. Ez a pletyka olyannyira felháborította az uralkodót, hogy feleségét és lányát is gyorsan eltávolította a városból. A száműzött magyar királynét jövedelmétől is megfosztották, s oly nélkülözéssel teli életet éltek leányával, hogy sokszor az alapvető higiéniának sem tudtak megfelelni. Ennek pedig tetvesség és betegség lett a vége. Sztorink mégis jól zárul, hiszen a rendek közbenjárására Zsigmond végül is Szakolcán összetalálkozott Borbálával és Erzsébettel, s lánya kérésére újra "szent lett a béke" közöttük. A  király s királyné, sérelmeiket félre téve, együtt éltek mindaddig, míg meg nem haltak.

                                         Podjebrád Katalin

S hogy a kiálynők között dúskáljunk tovább, folytassuk a sort Albert király hitvesével, Luxemburgi Erzsébettel, majd őt követve, Hunyadi Mátyás első feleségével, Podjebrád Katalinnal, akit a király hamar eljegyzett. Kunigunda 14 évesen fiút szült Mátyásnak, aki sajnos nagyon hamar édesanyjával együtt meghalt  gyermekágyi lázban. A megözvegyült király ezután egészen hosszú ideig nőtlen maradt, majd 12 évvel később, 1476-ban vette el Aragóniai Beatrixet, akit  élete végéig a hitveseként tisztelt. Beatrix idejében élte e vár fénykorát,  ezen időszakban rengeteg külföldi vendég is fordult meg az úri rezidencián.  Mátyás kedvese után, Candale-i Annát és Jagello Annát is számba véve, talán meg is érkeztünk utolsó királynénkhoz, aki II. Lajos Mária nevű felesége volt. S bár a 15.században nem volt sem divat, sem kiváltság szerelemből házasodni, mégis e nász szereplői a szerelemi házasság képviselőivé lettek. Napjainkig fennmaradt érdekesség Habsburg Máriáról, hogy időről időre megfestette férje portréját, mely festményeken már kész férfiként jelenik meg a 20 éves korában elhunyt Lajost. Legyünk őszinték, ott motoszkálhat azért bennünk a kérdés: Biztos, hogy a szerelem vezette az ara ecsetvonásait? Az örök, síron is túli szerelem volt ez, vagy inkább az a cél, mellyel Mária megerősíthette az uralkodói-helytartói legitimitását Németalföldön?

                                               Habsburg Mária

Erre hiteles válaszunk természetesen nincs, ahogyan arra sem, hogy a négy torony melyike kaphatta meg az utókortól az"ördögi" jelzőt a fenti néprege szerint. S hogy miért, mivel s kinek kellett elszámolnia utolsó várkirálynénknak, Máriának a diósgyőri toronyban, arra  Dobos Dani ad választ egy 1850-ben lejegyzett érdekes, mégis hátborzongató népregéjében. :-)

 Bús , komor volt az ég , homlokán mint redők

Barangoltak sorban a nehézkes felhők ,

Koronás tetején a zord bükk hegyláncnak

A fáradt fellegek — mind pihenni szálltak.

E barna éjszakán Diósgyőr várából

Kísértetiesen — bádgyadt mécs világot,

Egyik tornyában fönt bársonyos karszékben

Ül virasztva egy nő , — könyv van a kezében. —

Karcsú — könnyű termet, arca rózsa nélkül —

Nyakát hollófürtök hullámozák körül. —

Mióta hű férje Mohácsnál elveszett,

Remete módjára itten özvegykedett. —

Elhagyott és bús volt mint őszi éjszaka,

Látogatlan lévén pompás nyári laka :

De künn a természet a mint sötétedett

Hozzá a vidámság is akként érkezett. —

Mindig varázs fényben úszott a gyöngyszempár ,

úgy látszék, ő még illy későn vendéget vár.

Fölnyilik az ajtó : barna szikár lovag

Gondatlan járással az özvegyig halad ,

Hófehér jobb kezét szokott tiszteletből

Megcsókolja, s mellé egy karszékbe leül.

Illyenkor derül föl a busongó özvegy,

A halvány királynő arcát pir szállja meg,

úgy látszék fiatal vendége körébe

Nem sokat pillantott a múltak könyvébe.

Negyed óra múlva helyt változtatónak —

S nagy értékű pénzben addig kártyázónak ,

Mig a vártoronynak érc-hangu órája

Éjfélt kongott a vár minden szobájába.

 Ekkor a fiatal rövid búcsú után

Szellőként suhant ki a vár főkapuján.  

Az éj egymásután kártyázgatva telt el.

Egyik fél sem tölt be ön nyereményével,

jabb intéseknek vagyok kitéve.

Utolsó óráin egy pénteki napnak

Szerencse nem szolgált a vár asszonyának ,

Vesztett mindig egyre , — levert lengedélye ,

Nagyobb nagyobb fokra hágott szenvedélye ,

 A nő összesepri kincsét az asztalon ,

 

És most feltétezik az utolsó vagyon .

 Síri csendesség lett: a fiatal vendég Nyert.

Mire a nő arca beszült haragban ég. 

Vége a játéknak , — hahogy tetszik holnap

Folytathatjuk ismét, holnapra elvárlak !‘

„Nem, nem, szép királynőm ". — szólt az ifjú bátran —

Nem fogyhatál még ki, egy szép kincsed még van ,

Tedd föl azt, lehet hogy az által lesz nyertes .

Keresd a szerencsét, ő viszont fölkeres ! . . .“ ,

De mi lehet e kincs ,szólott halkan amaz : —

„Nem más királynőm , mint fenséges lelked az !“

Elborzadt az asszony , e nagy kívánatra

Nem volt elkészülve. Lelkemet kártyára

Nem adom , bár mit kérj , mindenem felteszem .

Fel várom , ékszerim , de saját lelkem nem !‘

„Hidd el magos úrnőm, nem lesz érdektelen

Szerencsét kisértni meglevő kincseden !“

,Legyen az is tied !‘ szólt ingerült hévvel

Nem gondolva semmit, semmit, ön lelkével.........

A kártya leosztva. — „Lelked is az enyém ,

Eljövök érte a harmadik nap éjjén ! ! !

Az éj eltűnt, — a nap legelső sugára

A nőt oltár előtt térdelve találta ,

Rajta szőrköntös van , kezében olvasó ,

Lelki nyugalomért rezgett ajkán a szó. —

Hatvan évű papja Ladár van mellette ,

Ki a bűnbánó nőt egyre vezeklette ,

Hallatja a vallás vigaszt adó szavát

Eljátszott lelkeért erős lelket öld,

Így telt el a két nap, eljött a nagy éjjel

A pokol nem ért fel ennek rémképével,

Künn a derült égen a holdvilág úszott —

A torony órája tizenkettőt kongott,

Koromsötét lett, és a vihar szárnyra kelt.

Mennydörgött — villámlott, — fölrázta a kebelt. —

Az említett pompás , nagy játszóterembe

Borzasztó robajjal hét mennybe csapott be.—

A nő s agy ezt hallván , rögtön térdre estek ,

Istentől hangosan segedelmet kértek.—

Földig rendült meg a torony és elhasadt.

Eltűnt róla tető , a puszta fal maradt. —

Újonnan épitni hiában próbálták

Több gazdag családok , több századokon át .

Az átkozott tornyon a mi nappal épült

Éjjelre — akármint — de rendesen eltűnt.

— A népnél azóta példabeszéddé vált,

Hogy Lajos özvegye ördöggel cimboráit.

Azért ezen tornyát Diósgyőr várának

Nevezik maiglan : „Ördög-torony“ának.

(Dobos Dani)   

Képek forrása:

Diósgyőr, királynék jegyruhája 

In:https://studhist.blog.hu/2017/03/27/diosgyori_var_a_kiralynek_jegyruhaja

 Habsburg Mária

In:https://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg_M%C3%A1ria_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9_(1505%E2%80%931558)

Cillei Borbála bevonulása a konstanzi zsinatra. A kép bal szélén látható koronás alak a lánya, Luxemburgi Erzsébet, 

In: https://ntf.hu/index.php/2016/10/22/a-csalfa-magyar-kiralyne/

Podjebrád Katalin

In: https://hu.wikipedia.org/wiki/Podjebr%C3%A1d_Katalin_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9

 Habsburg Mária

In: https://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg_M%C3%A1ria_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9_(1505%E2%80%931558)

 Irodalom forrás

https://femina.hu/kapcsolat/piast-erzsebet/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg_M%C3%A1ria_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9_(1505%E2%80%931558)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Podjebr%C3%A1d_Katalin_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9

https://ntf.hu/index.php/2016/10/22/a-csalfa-magyar-kiralyne/

https://femina.hu/kapcsolat/piast-erzsebet/

https://diosgyorivar.hu/kiralynek-sorsok-kotromanic-erzsebet

https://mult-kor.hu/vegignezte-edesanyja-kivegzeset-az-elso-magyar-kiralyno-i-maria-20210517

https://gesta-populorum8.webnode.hu/l/piast-erzsebet/

https://studhist.blog.hu/2017/03/27/diosgyori_var_a_kiralynek_jegyruhaja

https://24.hu/tudomany/2024/03/08/hunyadi-matyas-magyar-kiraly-felesege-podjebrad-katalin-halala/

Manapság gyakorta halljuk azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött van egy nő, aki támogatásával biztosítja a férfi előmenetelét. Nem újkeletű ez, hiszen visszatekintve a történelem folyamán valószínűleg minden hős férfi mögött állt egy nő, aki szerelmes és bátorító szavaival hitet és erőt juttatott kedvesének. S nem volt ez másként a hazafi férfiak idején sem, amikor a forradalom és szabadságharc zavaros időszakában asszonyok százezrei naphosszat imádkoztak hitvesük után, s omlottak ölelő karjaikba egy-egy véres összecsapást követően…

Persze nem feltétlenül szükséges piedesztálra emelni minden sikeres Férfi mögött álló hölgyeményt sem, azonban lássuk be, az esetek többségében nem elhanyagolható az a háttérmunka, mely pl. a diósgyőri kohászat fénykorát megalapozó gyáralapítónak is kijutott. Talán kevesen tudjuk, de Fazola Henrik, aki megszállottságával és szűnni nem akaró törekvő természetével, ha nem is érte meg az általa megálmodott sikert, mégis alapjaiban előkészítette a diósgyőri vasgyártást.

Linczin Anna Mária portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt)

Anna

A vágyai által vezérelt gyáralapító magánéletéről pedig nem sokszor hangzik el, de hosszú esztendőkön át facéran élt, csupán egészen meglett férfi korában, 1767. május 3-án, majd 37 évesen kötelezte el először magát, vagyis vezette oltár elé a nála lényegesen idősebb szomszédnőjét, Linczin Anna Mária hímzőnőt. A köznyelv szerint nem is igazán ámor nyila találta szíven a „Vasembert”, mind inkább üzleti szempontok döntöttek e frigy létrejöttekor. Fazola Henrik ugyanis az egri lakatosműhelye mellett nem kevés időt szánt akkortájt a bükki hegyekben való vasérckutatásaira. A dátumok alapján, 1770-ben Mária Terézia kiadja a Diósgyőri Vasmű alapítólevelét, Fazola megkapja a faktor titulust, s ugyanezen évben kijelölik a gyárépület helyét is.  1771-ben a tervezési munkálatok mellett megindul a nagyolvasztó és a hámorok kivitelezése, majd 1772 tavaszán Henrik végre befűti az ómassai vasolvasztót. A gyáralapító komoly elfoglaltságának okán Anna marad majd Egerben, és megbízható társként gondját viseli férje részben leépített egri lakatosműhelyének és jószágainak. Tehát szerelem ide vagy oda, Linczin Anna Mária kezében Fazola Henrik biztonságban tudhatta ingóságait. Kettejük története azonban mégsem végződik happy enddel, hiszen Anna röviddel betegeskedése után meghal, 1772. június 18-án, pont a mérföldkőnek számító gyáralapítás éveiben.

Tecla

 Fazola ezen időszakban szívesen kereste azon tehetősebb befektetők ismeretségét, akik betársultak volna részvénytársaságba. Így ismerkedett meg Karl Ferenccel, az Esterházy Miklós ezredében katonai sebészként működő főorvossal, valamint Karl Ottóval, aki Bécsben, a Mária Terézia testőrségében főhadnagyként teljesített szolgálatot. Így hamar el is érkeztünk Karl Ferenc, Tecla nevű lányához, aki rögvest lebilincselte a gyáralapítót szépségével és fiatalságával. Természetesen e vonzalom kölcsönösségét mutatta, hogy a szemtelenül fiatal lányra meglepően jó hatással volt Fazola sokoldalú és markáns egyénisége, ami egészen addig fajult, míg nem a gyáralapító ismételten házasságra adta a fejét, és 1772. október 5-én, négy hónappal Anna halála után, feleségül vette Teclát. Nem posztunk, hogy összehasonlítsuk e két hölgyeményt, azonban történetünkhöz hozzá tartozik, hogy míg Anna kevésbé tudta férje szárnyalását érdemben segíteni, addig Tecla kedves és hűséges szövetséges társnak bizonyult, úgy az örömök, mint a nehéz feladatok terén. Egyébként felesége két szép gyermekkel örvendeztette meg férjét, pedig az akkor 18 éves arának nem lehetett könnyű dolga. A kényelemhez szokott életmódja ellenére, követnie kellett 42 éves férjét a zordnak tűnő bükki közegbe, ahol csupán verőhámorok és erdőtisztások voltak nagyrészt, illetve néhány kőből és fából készült munkásház.

Ismerve, hogy Fazola mennyi anyagi és szakmai nehézségen ment keresztül, Tecla végig méltó segítőtársa volt férjének a gyárépítés és az üzem beindításának kritikus és stresszes időszakában is. Történetünkben azonban ismét elérkeztünk egy újabb drámai ponthoz, amikor kettejük kapcsolata véget ér, és a 25 éves fiatalasszonynak búcsút szükséges vennie 49 éves férjétől. Fazola Henrik, aki az udvari kamarával vívott egyenlőtlen harcában elbukva, tizenegy napi betegeskedést követően tüdőgyulladásban távozik az élők sorából, Teclát nem kifejezetten módos özvegyként hagyta magára, hanem sajnos hatalmas anyagi nehézségek közepette. A fiatal feleség, megőrizte az özvegyi fátylat, két gyermekükkel, az 5 éves Frigyessel és a pár hetes Borbálával Hámorban maradt, s a kamara, atyai kegyelméből folyósított 200 forint évjáradékból nevelte fel gyermekeit. Fiúkkal Frigyessel elvégeztette a selmecbányai bányászati, kohászati akadémiát. Talán a sors csekély jutalma, hogy Tecla nagy boldogságára láthatta Frigyes szakmai karrierjét megvalósulni, akit azonban később utolért édesapja sorsa. Bár Fazola Frigyes lett a diósgyőri vasgyár igazgatója, s neki köszönhetően vált európai hírnevűvé a már említett miskolci acélgyár, úgy Bécs mégis megbuktatta Őt is. Később Rhónicra helyezték Frigyest, majd végül édesanyja hámori házában talált menedéket, ahol is Tecla, e kies és zord völgy lakóinak anyja, 1831-ben, 77 éves korában követte férjét. S bár a nagy Vasember hamvai jeltelen sírban nyugszanak, azonban Teclának a hámori temető alábbi felirattal ellátott sírhelye ad örök otthont:

„Itt nyugszik a völgy lakóinak anyja, Tecla Fazola. Sokat vetett és keveset aratott.”

Fazola Henrik portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt)

Epilógus:

Fazola Henrik vállalkozása hosszú és kemény harc volt, onnantól kezdve, hogy megfogalmazódik benne a vasmű létrehozásának merész gondolata. A bányakutatások alatti egészségtelen életmód, a gyáralapítás és a folytonos harc Béccsel, felőrölte szervezetét és beteggé tette a "Vasember"-t, aki utolsó leheletével is küzdött azért, amit megálmodott. Bukása példaértékű és kiemelendő, hiszen nem véletlen nevezte Kriston Béla könyvében „Megszállot”-nak a főhőst. A faktor ugyan vállalkozásában kevés hangsúlyt helyezett a profitra, azonban - ahogyan Porkoláb László gyönyörűen megfogalmazza könyvében - alkotóképességét, munkabírását, s az ebből adódó vagyonát maradéktalanul a tudomány, a művészet és az ipari kultúra fejlesztése és haladása szolgálatába állította. Pályafutása alatt, két hitvese által segített törekvése nem lett eredménytelen, hiszen az addig iparilag fehér foltnak számító vidéket immáron bekapcsolta hazánk vasiparába, így lett az ország vasipartörténetének nagyon is kiemelkedő alakja.

Forrás:

Kriston Béla: Fazola Henrik In: https://adt.arcanum.com/hu/view/BanyaszatiEsKohaszatiLapok_1987_KohaszatiLapok/?query=Linczin+Anna+M%C3%A1ria&pg=422&layout=s

Sugár István: Fazola Henrik és Lénárd In:https://library.hungaricana.hu/hu/view/HevesiSzemleNaplo_1979/?pg=125&layout=s

Fegyverneki Zoltán: Fazola, a gyáralapító In:https://adt.arcanum.com/hu/view/DiosgyoriMunkas_1979_1/?pg=97&layout=s

Csiffáry Gergely Porkoláb László: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez; Fazolák Würtzburgtól Diósgyőrig; Miskolc1999

Kriston Béla: A völgy lakóinak anyja In: https://adt.arcanum.com/hu/view/DiosgyoriMunkas_1979_1/?pg=97&layout=s

Képjegyzék:

Korabeli rajz fényképe Hámorról In:https://adt.arcanum.com/hu/view/DiosgyoriMunkas_1979_1/?pg=97&layout=s

Fazola Henrik portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt) In:Csiffáry Gergely Porkoláb László: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez; Fazolák Würtzburgtól Diósgyőrig; Miskolc1999

Linczin Anna Mária portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt) In:Csiffáry Gergely Porkoláb László: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez; Fazolák Würtzburgtól Diósgyőrig; Miskolc1999

Ismerős lehet a magyar irodalomból Karinthy erős akaratú hőse, aki közel félszáz alkalommal volt képes leszokni a dohányzásról. Többször próbálkozott, ahogyan az a hölgy is, aki megpróbált „leugrani” a Molnár-szikláról. A vérbe borult, testén durva horzsolásokkal teli nő, mielőtt követte volna az öreg molnár példáját, lélekerősítőként egy üveg mennyiségű konyakot ivott. A sziklakeresztig el sem jutván, folyton visszacsúszott az úttestre egészen addig a sokadik kísérletig, míg  végül is feladta a heggyel való küzdelmet. Ez volt a 32. sikertelen öngyilkossága.

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült. adt.arcanum.hu /

Lillafüred magas sziklaszirtjei, feneketlen mélységűnek látszó tava sokszor nem csupán a lelkes természetszerető turistákat vonzotta, de azokat a végső elkeseredetteket is, akik már feladták a reményt és lelkük örök nyughelyét vélték megtalálni Lillafüreden. A Taj-tó ( Később Hámori-tó ) smaragdzöld sötét mélysége vagy a Molnár-szikla csábítóan kiszögellő oromcsúcsa csak néhány pont, mely bizonyára bőven tudna mesélni a levegőért vagy éppen fogódzóért kapkodó pára utolsó kiáltásairól. Mérgezések, búcsúlevelek, lángoló házak.  De hiszen ezek is itt történtek. Ahogyan 1911-ben is, amikor két életunt kamaszlány nem látva kiutat, a Hámori-tó vízébe vetette magát. Sajnos még fájdalmasabb a sztori attól az apró körülménytől, hogy a 17 és 18 éves Magyar Julianna és Kádár Margit, hogy biztosra menjenek, kötényeikkel egymáshoz is kötözték magukat.

Tragédiák a Taj-tó körül

Később, az 1920-as évektől egyre többször számolt be a sajtó a Taj-tóhoz  köthető tragédiákról. 1929-ben például Dálnoki József napszámos fürdés közben merült úgy el, hogy már csak holtestét hozták fel a mélyvízből. Persze nem mindig találtak rá azonnal az áldozatra. Lipták Dezső, aki öngyilkossági szándékkal vetette magát a Hámori tóba, sajnos csak 15 nap után került fel a  smaragdzöld  vízből. Fáradhatatlanul sorolhatnánk azon tragédiákat, melyekben egy dolog mindig közös volt: a biztos halállal végződtek.

Hámori-tó

Maradjunk most a Hámori-tónál, melynek vízén a csónakázás ma sem veszélytelen. Azonban a 30-as években bizony mentőmellény nélkül is gyakorta beültek a csónakba a laza kis evezésre vágyakozó fiatalok. Ilyen könnyed csónakázásnak indult 1934 májusában Morvai Emil bányász is, két barátjával és 3 leánnyal a hámori búcsú délutáni mulatságában. A kis társaság önfeledten szórakozott vígan egy csónakban, amikor is az megbillent és felborult. Mindenki megmenekült, kivéve Morvait. S hogy mikortól volt tilos hivatalosan is a fürdőzés, azt pontosan nem tudjuk, de 1972-ben már tábla próbálta visszatartani a mélyvízű tóban való lubickolásra és úszásra vágyókat. Tiltó tábla ide vagy oda, ugyanezen évben Arlett Imre mégis megpróbálta a lehetetlen, s beúszott a tó közepére, ahol elsüllyedt. Testét csak másnap reggel tudták csáklyákkal felhozni.

Tragikus románc

Természtesen ma már nem lepődünk meg, ha arról mesélnek nekünk, hogy annak idején, pontosan 1934-ben, a Palotaszálló liftkezelő inasát könnyű románc kötötte az egyik szobalányhoz, akivel hamar össze is melegedett. A  nem egészen "happy end"-el végződő történet alapján, az alig 17 éves Tivadar és a szobalány csónakázni mentek, azonban délután megunhatták mindezt, s a parton kezdtek incselkedő kergetőzésbe. A lány fröcskölni kezdte a fiút, aki a lányhoz akart volna ugrani, azonban őt magával rántva a tóba esett. A 7 méter mély vízben hamar tovább sodródtak mindketten, ám a lányt kimentették, a fiúra sajnos csak az esti órákban találtak rá. A történet részbeni szerencséje, hogy a szobalánynak az izgalmakon kívül semmi baja nem lett.

Rálátás a Palotaszálló teraszára és az Egri országútra

Bíróság előtt

Az öngyilkosságokon és a meggondolatlanságból adódó tragédiák mellett itt is történt olyan bűntett, melynek több orgánum is hangot adott. 1926-ban valószínűleg kiemelt cikként olvashattuk volna arról a lillafüredi gyilkosságról is, melyet egy szabósegéd követett el gazdatársával szemben. Hisszük vagy sem, a két férfi annyira haragos viszonyban állt egymással, hogy erőteljesen birokra keltek, s a szabósegéd egy ollót döfött társa gyomrába, majd egy rántással felmetszette azt. S hogy a gyilkosság nyomait eltüntesse, szalmaköteget hozott, majd felgyújtotta a házat. A szomszédok azonban észrevették és eloltották a tüzet illetve megtalálták Nagy András szörnyen összeszurkált holtestét. Kovács hamar bevallotta tettét, aki először gyújtogatás miatt állt statáriális bíróság elé, mely egyetlen tárgyalás alatt hozta meg a döntését. Érdekessége a statáriális bíróságnak, hogy abban az időben  vagy halálbüntetést vagy felmentést hozhatott ítéletként, nem volt lehetőség sem fellebbezésre sem kegyelemre. 

És amiről még nem beszéltünk: a mérgek és fegyverek...

Az 1900-as években igencsak gyakorinak számítottak a különféle mérgekkel, illetve a revolverrel elkövetett gyilkosságok.  Ez utóbbi fegyver lett a biztos eszköz annak a 25 éves lánynak a kezében, aki búcsúlevelet sem hagyva, szíven lőtte magát Hámor egyik munkásházában. Martin Gizella, 1934-ben a családja számára is ismeretlen okból hajtotta végre tettét. Sokáig foglalkoztatta a korabeli sajtót, annak az Amerikából vissza vándorolt magyar úriasszonynak az esete is, aki Lillafüreden a Palotaszállóban egy egyszerű altatószerrel mérgezte meg magát. A Veronált egyébiránt 1903-ban hozták elsőként forgalomba, ami újdonságként hatott az álmatlanságban szenvedőknek. Elhíresűltségét azonban annak köszönhette, hogy rengetegen követtek el vele öngyilkosságot, köztük Juhász Gyula költőnk is. Ez a rossz szokás adott alapot arra, hogy az alvászavaros betegek szinte kényszerképzetüknek tartsák azt az elgondolást, hogy az altatók rendkívül veszélyesek lehetnek. Visszatérve az ötvenév körül járható Kőszeghi-Winkler Eleknére, miután visszatért ura elhunyta után hazánkba, vagyonának nagy részét felélte, és nem igazán tudta az itthonlétet megszokni. Gondolatai az elmúlás körül keringtek, sokszor hangoztatta rokonainak, hogy miután egyedül marad, senkire sem szeretne rászorulni. Az asszony búcsúlevelében megkérte a hatóságokat, hogy elhunyt férjével a hámori temetőben szeretne nyugodni, majd az említett Veronállal vetett véget életének.

 Gondoljunk vissza Agatha Christie, gyógyszerészetben is jártas krimiszerzőnkre, akinek a 20-as évektől publikált regényeiben is gyakorta olvashattunk az italokba csempészett mérgekről. Ebből az aspektusból talán nem is kell csodálkoznunk azon, hogy bizonyos reményvesztett emberek, a Poirot filmekbe is tökéletesen beleillő Palotaszállót keresték fel és nyelték le a számukra minden szenvedés végét jelentő vegyületet.  Igy tett Dr. Weiser István is, akinek története hatalmas port kavart 1927-ben, hiszen a fiatal orvos háromszor próbálta meg lelkét a túlvilágra juttatni, s öngyilkossági tetteinek egyik helyszíne a Palotaszálló volt. Első kísérlete során morfiummal mérgezte magát, majd félév után pedig kétszer kokainnal.  Ám kanyarodjunk most vissza egy margitszigeti rendőrgázolás ügyére, itt ugyanis a fiatal orvos neve többször is felmerült. Egy korházi altiszt a rendőrségen tett bejelentése alapján Őt látta elkövetőként. Az Új Szent János kórház alorvosa azonban sziklaszilárd alibivel rendelkezett, így hamar ejtették ellene a vádat.

Dr. Weiser István

Az ügy utóéletének tudható be, hogy dr.  Weiser  revansot vett és un. későbbbíróság elé állította a vádaskodó altisztet. A szegény orvos azzal viszont kevésbé számolt, hogy idegeit a kihallgatással járó izgalmak megviselhetik, továbbá az anyagi terhek is egyre intenzívebben gyötörték. Az már csak hab volt a tortán, hogy az ügynek köszönhetően az Új Szent János korház nem újította meg az orvos szerződését, autóját pedig, amely miatt annak idején a margitszigeti rendőrgázolással gyanúsították, lefoglalták. Szumma szummárum, Weiser élete a morfium felé siklott, majd egy csütörtöki nap feldúltan elszaladt otthonról. A szülők hamarosan kaptak is hírt felőle, egy miskolci távirat formájában, mely szerint a fiúk a Palotaszállóban nagy dózísú morfiummal mérgezte meg magát. Később 1931-ben interjú készült a sebészorvossal, mely során a riporter rákérdezett arra, hogy miért pont Lillafüred ? Erre a kérdésre eképpen válaszolt Weiser:

Messze akartam menni attól a helytől, ahol orvos van. Tudtam, hogy Lillafüreden nincs idény és gondoltam, itt majd elintézem a dolgot. Kedden érkeztem meg és szobát vettem. Úgy látszik azonban, hogy az, hogy csomag nélkül érkeztem, feltűnhetett, mert mint később kiderült, minden lépésemet figyelték. Ha sétálni mentem, követett valaki,ha  lefeküdtem, hallgatóztak, szóval, semmit sem tehettem anélkül, hogy észre ne vették volna. 

 Epilógus

A természet gyakorta lesz gyógyír fájdalmainkra, egyfajta kitörési pont, ahol mindig önmagunk lehetünk, és ahol megújúlhatunk. Sohasem kéri tőlünk, hogy ott vágjuk el az életünkhöz való ragaszkodásunkat, hiszen mindig Mi döntünk. Folytatjuk, küzdünk avagy sem. Mi döntünk, hogy szívünket célozzuk-e meg a revolverrel, s hogy összekötözzük-e a kötényeinket, hogy mégbiztosabb legyen az a halál, mely lássuk be, hamis megoldást kínál. A Hámori-tó most békés és csöndes víztükre, a vízesés friss robaja, a Palota gyönyörű és pazar szobái megőrzik a titkukat, s azon döntések miértjeit, melyekre mi, itt maradt élő emberek sohasem tudunk majd válaszolni. A körülöttünk elő természet viszont folyamatosan emlékezik, újra és újra látja, láttatja azon perceket amikor az ember elveszítette azt a fonalat, amely egy olyan élethez kötötte, amit már semmiképpen sem akart folytatni.

Hámor, Lillafüred  tisztelettel őrzik az emléküket. 

 A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült. 

Forrás:

Kis Újság, 1934. május, 47. évfolyam,  104. szám

Reggeli Magyarország, 1944. május , 51. évfolyam,  98. szám

Déli Hírlap, 1972. július, 4. évfolyam,  166. szám

Szegedi Friss

Újság, 1926. október-december, 27. évfolyam, 299. szám

Világ, 1911. augusztus, 2. évfolyam, 191. szám

Békésmegyei Hírlap, 1929. július-szeptember, 9. évfolyam, 167. szám

Debreczeni Újság, 1930. augusztus, 34. évfolyam, 275. szám

Az Est, 1931. április, 22. évfolyam, 95. szám

Magyar Hírlap, 1931. szeptember, 41. évfolyam, 209. szám

Észak-Magyarország, 1993. szeptember, 49. évfolyam, 209. szám

Zalamegyei Ujság, 1933. július - augusztus16. évfolyam, 202. szám

Újság, 1931. április, 7. évfolyam,  95. szám

Magyar Jövő, 1934. január-március, 16. évfolyam 41. szám

Képjegyzék:

Lillafüred 1925 (Nagy Károly adományozó ) In: https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Lillaf%C3%BCred

Hámori-tó 1930 ( Magyar Földrajzi Múzeum ) In:https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Lillaf%C3%BCred

Rálátás a Palotaszálló teraszára és az Egri országútra ( Papp Éva adományozó ) In: https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Lillaf%C3%BCred

Fekete selyemruhába öltözött, masa mellé tette férje hamvvedrét és rózsafüzérrela kezén veronállal megmérgezte magát egy úriasszony a lillafüredi Palota-szállóban

In: Reggeli Hirlap, 1933. január, 42. évfolyam, 13. szám

Érdekes büntetőügyet tárgyalt a miskolci törvényszék 1932 júniusában, ugyanis egy különös csalás miatt került egyesbíró elé egy szilágysomolyói származású magyar, aki megpróbálta kijátszani a lillafüredi vendéglátást.

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült./

Történt ugyanis, hogy Guttfreund Sándor Pittsburgból, aki elektrotechnikai gyártulajdonos is volt, néhány hétig Budapesten tartózkodva, elhatározta, hogy beutazza azon alföldi városokat, melyekhez gyermekkori emlékei kötik. Sajnos utazásai során Debrecenben megbetegedett, s orvosai azt a tanácsolták, hogy menjen el olyan magaslati helyre, mely levegőjével gyógyír lehet majd „megtámadt tüdejére”, mondjuk Lillafüredre. A gyáros így is tett, azonban a hámori üdülőhelyre érkezve azt vette észre, hogy az árak  merőben a magaslatban voltak, ezért úgy határozott, olcsóbb helyen keresi majd a gyógyulást. A pályaudvarra visszaérkezve azonban egy titokzatos idegennel párbeszédbe elegyedett, akivel próbálta megosztani a fájdalmát, hiszen Lillafüred valóban mesés lett volna, az árakat leszámítva. A pályaudvaron újonnan szerzett barát kedvesen megvígasztalta az amerikai magyart, s azt tanácsolta, hogy nyugodtan menjen vissza Lillafüredre, és adja ki magát köztisztviselőnek, így talán lefaraghatja  a gyógyulás költségeit.

Gottfreund megfogadta a tanácsot, lemondta az utazást és hamarosan visszatért Lillafüredre ahol, mint köztisztviselő jelentkezett be, hogy igénybe vehesse az erre a titulusra járó különféle kedvezményeket. A szálloda azonban felfigyelt a gyáros egyes kijelentéseire, amik azt a gyanút keltették, hogy valóban csalóval van dolguk. A csendőrök kiderítették, hogy az érdekes és felettébb gyanús vendég sohasem volt köztisztviselő, így hamar letartóztatták és ügye az ügyészség elé került. Gottfreund  azzal védekezett, hogy erszényéhez képest túlon-túl drágának találta a lillafüredi árakat. A pittsburgi gyárost az egyesbiró ugyan bűnösnek mondta ki csalás vétségében, ám mivel a kárt az amerikai magyar önkéntesen fizette vissza, úgy csupán hétnapi fogházbüntetéssel sújtotta, amelynek letöltését rögtön meg is kezdte a miskolci fogházban.

A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült. 

Forrás:

Reggeli Hirlap, 1932. június, 41. évfolyam, 129. szám

Képjegyzék:

Palotaszálló étterem, Lillafüred 1940-es évek

In: https://hu.museum-digital.org/singleimage?imagenr=42771

Palotaszálló étterme Lillafüreden az 1930-as években

In: https://mandadb.hu/tetel/289890/Palotaszallo_etterem_Lillafured

Lillafüredhez nemcsak az a híres írótalálkozó köthető, melyen megszületik József Attila Óda című költeménye, de itt rendezték meg az 1939-es évek júniusában az első lillafüredi Nemzeti Filmhetet is, amely abban az időben a kátyúba jutott magyar filmgyártás újra megindulásában és a magyar film regenerálásában játszott döntő szerepet.

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült./

 A 30-as évek végén, a filmhatóságok úgy döntöttek, hogy a háborús viszonyok ellenére is ismét érdemes lenne megtartani a magyar filmseregszemlét, hiszen a magyar film jelentős tényező lehetne az európai piacon. Ezen eseményen a szervezők és a színészek népszerű előadásokkal és filmbemutatókkal próbáltak rávilágítani arra, hogy milyen utakat jár a magyar film s hogy mi az oka annak, hogy a magyar filmgyártást addig nem vitte az út a "külföldi fellegek" közé.

1939. június 3-án Dr. Kristóf József, a szállók kincstári vezetője, illetve a Palotaszálló igazgatója olyannyira nagy lelkesedéssel fogadta a Filmhét tervét, hogy úgy döntött, a szálló nagytermében Film-bált is rendez. A színészek belépődíj nélküli hangversenyt adtak amellett, hogy levetítették azokat az új filmeket is, melyek addig még nem igazán kerültek nyilvánosságra.

 1940-ben a Filmhét záróülése. Balról jobbra: Fekete Bertalan miskolci polgármester, Lengyel Sándor erdőigazgató, mint tanácsos, Váczi Dezső hírlapíró, Pogány Frigyes államtitkár, báró Wlassics Gyula államtitkár, Kiss Ferenc, Jeszenszky Andor vidéki főkapitány

(Foto Frisch, Miskolci )

A publikált sajtócikkek alapján a filmszemle három éven keresztül, egészen 1941 szeptemberéig került megrendezésre Lillafüreden, melyen természetesen voltak egészen rendhagyó történések is. Ilyen eset volt, amikor egy korabeli fiatal filmrendező, aki producere is volt saját romantikus filmjeinek, a Miskolc csapszéki túra után visszaérkezve a Palotába, erős indíttatással kitakarította a szálló teljes hallját, majd a folyosókat is. Tovább bolyongva, összetalálkozva, egy szintén fiatal zeneszerzővel, akit egyetlen ruhadarabjától, a fürdőköntösétől is megszabadítottak, mindketten morzsáig lakmározták a szálló ételkészletét. A vendégeknek, akik pedig a későbbiekben például bablevesre áhítoztak, érthetően rosszul esett, hogy a személyzet Miskolcról volt kénytelen számukra paszulyt hozatni. 

A lillafüredi Filmhét megnyitója

Kiemelendő, hogy az első, 1939-es Filmhét alkalmával vetítették le azt a fojtott levegőjű, de izgalmas meséjű kémtörténetet, amely közvetlenül a háború előtti időben játszódik Galíciában, az orosz határ mentén. A Toprini nász című filmben, mely kitüntetést kapott a filmszemlén, Tolnay Klári, Jávor Pál és Özvegy Zsóka, illetve Ryder Van mellett kiemelkedett Kiss Ferenc alakítása is, aki a kastélyában valóságos kémműhelyt rendezett be. A színész egy erőszakos és kegyetlen egyéniséget formál meg a vásznon, akit elér a sors keze, és egy revolvergolyó oltja ki az életét.

Képrészlet A Toprini nász című filmből

A következő, 1940-ben megtartott szemlén ugyan bált nem tartottak, azonban igen érdekes csata vette kezdetét, melynek dobhártyarepesztő hangja kellőképpen felverte a környék csendjét. A korabeli orgánumban publikált történet szerint Titkos Ilona,  Erdélyi Mici, Csikós Józsi, Fényes Szabolcs, Szentpály  István és felesége,  dr. Kauzer István, Nagy Sándor, Békeffy István és még többen csónakba pattantak, s a hámori tó csónak flottájából un. convoyt alakítottak. A flotta egyik fele a másik ellen éktelen harci kiáltásokkal fűszerezve indult támadásba. Az újságíró ekképpen publikálja az eseményt:

 „Szabályos harc indult meg a két csónaktábor között, a parton állók nagy örömére és mulatságára. Mondanom sem kell, hogy az egyes csónakösszeütközések után bőven hullottak vízbe a hősi harcosok, de a történeti hűség kedvéért le kell szögezni, hogy az első fenékbe fúrt és felfordult csónak dr. Kauser Istváné volt, az IBUSz filmikölcsönző igazgatóé, aki mellesleg az evezés Európa-bajnoka. A hámoritavi csata eredménye 6 elázott zakó, 3 eltört evezőrúd, 2 eltört és 4 megrongált csónak, nem is beszélve azokról a könnyebb női ruhadarabokról, amelyeket egy-egy evezőlapátos támadás tépett ronggyá. Az elnök úr bölcs szavait tehát csak részben fogadták meg azok, akiknek elpusztíthatatlan jó kedve a munka utáni szórakozást kereste. Hajnali cigányozás sem volt ritka most se, éppen úgy, mint tavaly, részt vettek ezekben azok a filmprimadonnák is, akik színesebbé, érdekesebbé tették a Filmhét talán kissé szürkén hivatalos jellegű programját.”

S arra a megállapításra, hogy a színésznők sokkal nagyobb számmal vettek részt az eseményen, mint a  filmek férfisztárjai, akik erről szinte tüntetőleg távol maradtak, a zsurnaliszta frappánsan reagált:

 „Kár, hiszen amit itt hallottunk, nekik is tanulságos lett volna…”

A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült.

Forrás: 

A lillafüredi filmhét egyik legnagyobb sikere: A Toprini nász  In: Szinházi Magazin, 1939. 2. évfolyam. 25. szám

A legszebben fotografált film:A Hotel Sacher In: Szinházi Magazin, 1939. 2. évfolyam.  26. szám

A nemzeti filmhét szeptember 12-én kezdődik In: Új Magyarság, 1941. július 158. szám

A magyar film regénye In: Film Színház Muzsika, 1965. 9. évfolyam, 11. szám

 Csata a hámori tón In: Szinházi Magazin, 1940. 3. évfolyam, 28. szám

Mint a női irodalom egyik különleges géniusza, úgy tehetség volt, korának népszerű ifjúsági és nőmozgalmi írója, verselője, a madárvilággal foglalkozó gyermekirodalom közkedvelt szerzője. 12 évesen, aki „jobb irodalmi vállalatoknak is sikeres gyűjtőnője volt”, un. tűpénzéből megtakarított 2 forintot küldött egy múzeumi díszterem díszítésére. Ahogyan újságok hasábján hívta fel a divatot követő nőtársai figyelmét az értelmetlenül díszelgő madárpreparátumok kalapokon való kerülésére, úgy szívesen közölte a legfinomabb „pörkölt recipőjét” is kezdő háziasszonyoknak. Sokoldalú írónőnk 106 éve ment el, augusztus 9-én...

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült./

Herman Ottó feleségével

Az írónő, Borosnyay Kamilla 1856-ban látta meg a napvilágot, egy feldobolyi származású erdélyi református püspök leszármazottjaként. Édesapja, Borosnyay László őrnagyként harcolt az 1848-49-es magyar szabadságharcban. Bár Kamilla nagyon korán férjhez ment, sajnos első házassága nem sikerült, így keresett és talált vígaszt valahol egészen máshol, vagyis az irodalomban. Judit írói néven kezdett publikálni írásokat kolozsvári és budapesti lapokban, majd a Benedek Elek és a Pósa Lajos által szerkesztett, Az Én Újságom című gyermeklap közölte ügyes és kedves meséit és gyermekverseit.

A kreatív és figyelmes írónőt egy újságban megjelent vita hozta össze az utolsó autodidakta polihisztorral, Herman Ottóval, mely ismerettségből hosszú és tartós szerelem lett. A történet szerint 1883-ban a Vadászlapban publikált a stiglic öngyilkosságáról egy F.I. nevű állatbarát. Herman Ottó "bekóstolta" az írót, és kommentelte az írást. Erre jelent meg Kamilla, Judith álnéven írt cikke az Ellenzékben. Szó szót követett, és a polihisztor menten tollára csapott, hiszen tévtanok elterjedését kívánta megkadályozni. A tárgyilagos cikkekre jöttek a vidám, szellemes és finom válaszok Judith tollából. Az olvasónak esélye sem volt eldönteni, hogy kinek adjon igazat. 

Kamilla szellemes írásai különleges írói rutinról árulkodtak. Az akkor Erdélyből a fővárosba került elvált asszonyként maga szeretete volna megkeresni kenyerét, így  „háziipari munkatanítónői” oklevelet szerzett és a Kazinczy utca 3. szám alatt kezdett tanítani Budapesten. Herman Ottó ide küldözgette udvarló virágait és bókoló sorait is:

„Egy szép napon, hogy nyitva hagytam vackom ablakát, berepült azon egy kedves madár, melyet nem bírtam rögtön meghatározni, de amely sajátszerűen megindított. Az ön volt, Asszonyom. Régen, amikor még épszívű ember voltam, megalkottam magamnak a nő eszményképét s ön — Asszonyom — szakasztott mása.” - írta a polihisztor (1884. február 27.)

A Kamillának udvarló híres természetbúvár és szenvedélyes politikus Herman Ottó tevékenységének irányító fénye abban az időben természetesen Kossuth lett. A "Függetlenségi és 48-as Párt” tagja, majd képviselője lett Szegeden, utóbb Miskolcon, aki kétszer látogatta meg Kossuthot. Egyszer 1877-ben, majd később Kamillával teszi ezt 1894-ben. Ekkor születik meg majd Kamilla híres turini naplója. 

Ezen viharosabb időszakokban, 1884. június 14-én egy „Éljen Herman Ottó követünk” címeres röpcédula hátlapján írta meg kedveskedő levelét az írónőnek, mely a következőképpen szól:

 „Édes Madaram! Visszakerültem a tanyákról; öt percz múlva visznek. Mindig velem vagy. Még két nehéz nap! A talizmán folyton velem van s lesz, akár győz, akár bukik egyhangúlag megválasztott, szerető párod a pele”. - Írja Herman Ottó

Herman Ottó egy másik szívélyes levele Kamillához.

 „Édes Ezerkincs! A hangulatból és egyéb jelekből ítélve bukásom több mint bizonyos és ha ez bekövetkezik, úgy én holnap, pénteken este a 6 órai gyorsvonattal haza indulok. Várj nyájasan és teával. Ezerszer ölel és csókol Pelebácsid, a proletár.” -írja a tudós.

Természetesen kettejük utazásának, a turini útnak célja volt, Kossuth véleményét kérni, a pártból kilépni s új pártot szervezni. Mivel azonban a tervet Kossuth hevesen ellenezte, Herman Ottó lemondott az új párt alakításáról.

Mindezen viharos és kiszámíthatatlan időszak ellenére Borosnyay Kamilla életében is eljött az a boldog pillanat, amikor is frigyre kelt Herman Ottóval Nagy Ignác református lelkész előtt az avasi templomban, 1885. július 25-én. A közös otthonuk majd a híres Peleház lett, melyet a tudós feleség tervezett, s amelyet 1898-1903 között építtettek meg.  ( Menyasszonya kedvéért Herman Ottó ekkor egyik napról a másikra lemondott a dohányzásról, a napi száz cigarettájáról! )

A Peleház

A híres tudós a ma is gyönyörű hámori Peleházban írta meg világhírű munkáját, életének fő művét, a Magyarország pókfaunája című könyvet és későbbi, nem kevéssé híres munkáit is. Mind ezek mellett sajnos ebben az időben is megélhetési problémákkal küzdöttek. A tudós férjnek - nem lévén mandátuma - napi 2 forint 50 krajcárja volt csak meg, amit Vadnay fizetett egy-egy cikkéért. Meglehetősen visszavonult életet élt, gyanakvóvá, bizalmatlanná vált az emberekkel szemben fülbaja és fokozódó süketsége miatt. Egészsége megromlott, de felesége Kamilla ápolta. A tudós feleség a későbbiekben - maga is betegeskedve - férjét elveszítve, Pósa Lajos özvegyéhez költözött, aki Őt ápolta. Az írónő hetvenegyéves korában ment el örökre Budapesten, József körút 71. számú lakásán. 

Herman Ottó és mellette ülő felesége Borosnyay Kamilla

Végezetül, a gyermekirodalom e jeles alakja szerint, ahogyan az igazi töltöttkáposzta is csak a Királyhágón túl készülhet, úgy az igazi magyar pörköltnek a nagy magyar alföld a hazája. De talán nem is olyan magas az a Királyhágó – írja Kamilla - , hogy ne lehessen ide szép hazánkba átemelni azt, amit igazán érdemes.

„Én is ezt cselekedtem és nem bánta meg az uram. Próbálja meg magácska is.
Szívesen üdvözli
Herman Ottóné… „ -írja az írónő egyik olvasói levelében.

S íme a recept:

 A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült.

Képjegyzék:

Herman Ottó feleségével In: https://hermuz.hu/wp-content/uploads/2021/03/20_Mlakar.pdf

A Peleház In: https://adt.arcanum.com/hu/view/EletEsTudomany_1979_2/?pg=820&layout=s

Herman Ottó és mellette ülő felesége Borosnyay Kamilla In: https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarhelyiLatohatar_2014/?pg=117&layout=s

Herman Ottó levele In: Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

Forrás:

Budapesti Hírlap, 1929. október (49. évfolyam, 222–248. szám)

Magyar Nemzet, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

Vásárhelyi látóhatár, 2014 (5. évfolyam, 1-4. szám)

Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

Székely Hírmondó, 2014. november (19. évfolyam, 212-231. szám)

Szeged és Vidéke, 1916. augusztus (15. évfolyam, 177-202. szám)

A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1965

Élet és Tudomány, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

Fővárosi Lapok 1884. február (27-51. szám)

Fővárosi Lapok 1885. július (156-179. szám)

Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

Magyar Lányok, 1906 (12. évfolyam, 1-52. szám)

Háromszék, 2020. január (32. évfolyam, 8884-8907. szám)

Előző blogunkban a térképek kiválóan megmutatták számunkra, hogy a mai település az 1700-as évek végén egészen másként határolódott. A Garadna felső folyásánál megépült nagyolvasztó foglalt helyet Felsőhámorban, ma ez a terület Ómassa. Itt laktak a diósgyőri koronauradalom favágói, szénégetői és fuvarosai. A Garadna és a Szinva összefolyásánál találkozott az egykori Alsóhámor, amely a mai mindhárom településrészt magában foglalta: Alsóhámort, Felsőhámort és Lillafüredet. „Hámor tulajdonképpen hét különböző részből, Alsóhámorból, Felsőhámorból, Jávorkútból, Lillafüredből, Ómassából, Újmassából és szentléleki pálos kolostorromokból állt, melyek a Bükk erdős-hegyes területén nagy kiterjedésű, Diósgyőrtől egészen Bánkútig húzódó határa által körülölelve helyezkedtek el. Teljes külterülete a Bükki Nemzeti Park része.” Nos, itt épültek a hámorok.

A diósgyőr-hámori völgyből

Az itt élő vasmű munkásai felépíthették házaikat a koronauradalom területén, csak a házaikhoz tartozó kiskertet használhatták, a többi területet bérelniük volt szükséges. Az 1848-as Fazola dosszié megnevezi azon nyugbéres családneveket, amelyek közül ma is fellehető számos família. Ugyanezen megnevezéseket olvashatjuk a Borsod – Abaúj – Zemplén Megyei Levéltár mikrofilmjein is.

„Primbala, Lengvárszky, Schibik, Malinak, Háger, Nemesánszky, Kozák, Sasura, Richtárszky, Kalefusz, Krizák, Stark, Zorger, Hütter,Horvanek, Kolsovszky, Csulik, Stromszky, Hoger, Flekáts, Flekáta, Paulini, Koháry, Kotrolik, Tomacsik, Hauer, Keil, Pollner, Parcs, Fest , Breuer, Waclavszky, Lorenz, Schusztik, Krasalkovits, Dsam, Kohlbacher, Frank, Spissák, Lerch, Majertsák, Puskár, Topiczer, Lipták…”

Az 1700-as évek második felében Hámorba betelepült lakosságot nem csupán családneveik alapján, de nemzeti hovatartozásuk szerint is szegmentálhatjuk. Különleges rétegződésnek lehetünk tanúi, hiszen az őslakosok nemzetiségüket tekintve stájerországi, karintiai, csehországiak voltak, mindazonáltal előfordultak nagyobb számban a bükki nyelvet beszélő szlovák falvakból érkező munkások is. Ők kamarai favágók és szénégetők voltak.

Varga László / Fából szén

A korabeli dokumentumok alapján az is meghatározható, hogy a szakmunkásnak, olvasztómesternek, frisselőnek, hámorkovácsnak általában szintén a stájerországi, karintiai, csehországi munkások jöttek, magasabb beosztásért, több fizetésért. Arra már utaltam, hogy a kamarai favágók és szénégetők bükki szlovák falvakból származtak. A vaskőfuvarosok jobbágyi kötöttségű parasztok voltak. A szénfuvarosok, akik saját lovaikkal végezték szolgáltatásaikat, már afféle kispolgári réteget képeztek. A kialakulófélben lévő, de még céhes kötöttségű ipari munkásságot a nagyolvasztó és hámorok dolgozói képviselték. A nagyolvasztói és hámori szakmunkások más magyarországi, sőt külföldi vasművektől érkeztek, Mecenzéfből, Szepességből, Svedlérből, Dobsináról.  A hámori Plébánia kartotékai között találhatóak azon dokumentumok, amelyeket népösszeírásként is ismerünk. Ezen egyházi okiratok jegyzik a lakosok nevét, lakcímét, életkorát és vallását és a befizetett egyházi adót. Az információban igencsak gazdag és értékes összeírások ezek, melyek digitalizálása jelenleg is folyik. 

Ha mélyebben beleássuk magunkat az őslakos familliáris nevekbe, akkor hamar rájövünk, hogy - foglakozások különválasztását követően -  lehetőségünk van az eredeti családneveket csoportosítani az alapján is, hogy milyen jellegű munkát végzett a családfő. A vasolvasztó massa körül telepedett le a Schmidt, Fest, Zipser, Sikerle, Stronszky, Lerch, Flekács, Spisák, Sorger, Hager, Grassalkovich, Richtárcsik, Tokár, Longvárszky, Kucserák és a többi munkáscsalád. Az új települést hamarosan Massának (ma Ómassa) kezdték nevezni. A munkások zöme az alsó és felső hámorok környékén hozta létre a Hámornak nevezett települést, mely kezdettől fogva Alsó- és Felsőhámor nevű két házcsoportra különült el. Hámorban lakott Fazola Henrik is a mai plébánia kertje mögött épített házában. Az 1794-tól kezdődő hámori anyakönyvben szerepel még a fentieken túl a Weisz, Gyuricza, Benis, Bodnár, Kupej, Rusznyák, Puskár, Topiczer név is. Tulajdonképpen a fenti családokat tekinthetjük Ómassa és Hámor községek alapítóinak, akik Fazola idejében költöztek ide. Egy 1876-ban kelt forrás szerint legtöbbjük német, kisebb részük szlovák anyanyelvű volt. Ómassán a nagyolvasztó körül a szén és vaskőmérő, a kohómester, az öntők, az olvasztárok, bányászok, széntalicskázók, szénégetők telepedtek meg, Hámorban pedig a hámoros mesterek és segédeik, fűtők, szegverők, lakatosok, ácsok, segédmunkások, kovácsok, napszámosok.

Az első években jöttek a stájer és szászországi kovácsok: 1773-ban jön Rhónicról Bendik frisselő mester, akit a főkamaragrófságtól kellett kikérni. 1776. nyarán a Rajna vidékéről Neuwiedből jön vissza egy frisselő mester és egy lemezkovács, két másik munkatársával. Utóbbi mesteremberek valószínűleg az első nagyobb nehézségeknél mentek el. Mindazonáltal később is előfordul, hogy elvándorolt munkások visszatérnek.

Természetesen a település kezdeti időszakában még nagy volt a vándorlási kedv, hiszen jelentős részük nőtlen ember, akik nem igen siettek asszonyaikkal forma szerint is házasságra lépni s ezzel sok keserű percet okoztak a diósgyőri plébánosnak. Ennek oka a munkabérek alacsony nívója, a kenyérkereset bizonytalansága volt, amely a családalapítást legtöbbjük számára lehetetlenné tette. Az itteni telepesek vallásukat tekintve római katolikus felekezethez tartozó munkások voltak. Található azonban olyan feljegyzés is, amely arra utal, hogy vallás nélküli munkások is betelepültek erre a területre. Ebben az esetben természetesen a legfontosabb, az eretnekség felszámolása volt. A diósgyőri plébános jelentésében olvashatjuk a következőket: „...mivel uj fíliámban, a diósgyőri vashámorban megnyílt munkákra különböző nemzetiségű és másvallású - eretnek emberek csődültek össze. Ha esetleg a Szentlélek ösztönzésére eretnekségüket elhagyják - amilyen esetem a minap három is volt - és az igaz hitre akarnának áttérni, szíveskedjék engedélyt adni a fönntartott esetekre nézve is az átkeresztelésre. ( Fazola dosszié 1775. márc. 24.” )

Munka a vasolvasztó körül

 Fazola Henrik már az építkezések első hónapjaiban felállította a mészárszéket és kocsmát. Szőllősy jószágigazgató a magyar kamarához írt levelében 1774. júliusában jelenti, hogy „a szénégetők kunyhói az 1772. évi kir. rendelet szerint fából készülnek, bérmentesek, mert ma itt, holnap ott állnak. Ezért a szénégetőket a kívánt kertekkel ellátni nem lehet, nincs állandó telephelyük. Azon mesterek és munkások viszont, akik a hámorok köré fognak letelepedni, kertekkel elláthatók s e célra, valamint házikóik felépítése céljára javasolja a fűrészmalomtól annak új helyétől a hámorokig elterülő területet. A munkások részére a gyárépületekkel egy időben munkásházakat is építettek. Ezek túlnyomó részben fából készültek. Élettartamuk legfeljebb 20-25 év volt. Hámorban már kőből építették a házakat.”

Az itt dolgozó munkások napi 11 órát dolgoztak, hiszen reggel 4 órától délután öt óráig tartott a munkaidő. Nagy fizikai terheltségnek voltak kitéve: „mind a hámorosiak, mind a massaiak igen nehéz és terhes munkát folytatnak, amennyiben az előbbiek a vasverésben és vasnyújtásban foglalatoskodnak, utóbbiak pedig a vaskövek kibányászásával és a vasércek zúzásával keresik kenyerüket." Mivel ez utóbbi munkások az erdőrengetegben dolgoztak, így gondot okozott, hogy ide a miskolciak sem vállaltak ételszállítást. Bár kevésbé változatos étlapjukon, csakis az itteni mészárszéken beszerezhető húsételek voltak, ellenben a tejterméket és a gyümölcsöt sokszor mellőzniük kellett.

A munkások munkaidejébe természetesen belefért egy órai reggeli szünet, azonban előfordult, hogy „miután a reggeli ideje alatt a tűzhelyeken sok tüzelőanyag fogyott el haszontalanul, 1785-ben a bányakamara intézkedik: a kovácsok ezután reggel öt órakor kezdjék a műszakot és délig szünet nélkül dolgozzanak.”

1775. augusztus 25-én a bécsi udvari kamara kiadta azt az ügyviteli szabályzatot, mely utasításban felszólította Fazola Henrik gyártulajdonost: „Erényes életmódot folytasson. Illő tiszteletet és engedelmességet tanúsítson a bécsi udvari kamara, valamint a szomolnoki bánya felügyelőség iránt, továbbá a diósgyőri vasgyár felügyeletével megbízott von Deschan Gottfried bányatanácsos iránt. Az ottani sáfárral együtt irányítsa a műszakokat a bányáknál.”

Természetesen Fazola Henrik itteni tevékenysége során sajnos értékesítési gondok is előfordultak, hiszen a gyáralapító gyakorta zárta deficittel az évet, sőt minél nagyobb arányú termelése volt, annál nagyobb hiány keletkezett. Ennek legfontosabb oka Porkoláb Tibor szerint az volt, hogy a gömöri vastól nem tudták elhódítani a piacot. A hámori gyár a hazai kiskereskedelemben alig értékesíthető félkész árukat - főleg rúdvasat - gyártott. A környéken élőknek sajnos nem ilyen jellegű félkész termékre volt szükségük, de annál inkább ekevasra, ásóra, kapára, hordóabroncsra, esetleg egyéb kézműves termékekre.  Ugyanezt támasztja alá Soós Imre, aki előadásai során szintén kifejezte, hogy a bányák felfedezői részére adott pénzjutalmak, a különböző kedvezmények és mentességek próbáltak ösztönzően hatni az ipari üzemek létesítésére, vagy a bányakincsek felkutatására, azonban ennek oka volt. Azonban a Habsburg gyarmati elnyomás jelen volt, s a gyarmatosítók csak addig támogatták Fazola Henrik kutatásait, amíg ez érdekükben állt, rájuk nézve előnyös volt. Soós Imre hangsúlyozta, hogy a kohómanufaktúra, csupán félkész termékeket állított elő, nem pedig olyan kész iparcikkeket, amelyekre a lakosságnak szüksége lette volna. Összességében, a diósgyőri termékek csak nagyon nehezen találtak maguknak piacot. „Ilyen problémák mellett természetesen gyakorta felmerült a munkások bérének elmaradása is. Az emberek a munkamegtagadással, szökéssel válaszoltak, valahányszor a bérek kifizetése körül fennakadás állott be.”

Kiszely Gyula kutatási anyagai között lelhetjük fel az alábbi létszámadatokat 1848-ban:

„A hámori vasgyárnál 1848. október 21-én 6 mérő, hutman, hajdú,  2 asztalos és fúvókészítő, 9 ács, 16 bányász, 7 favágó, 36 szénégető, 14 fuvaros, 5 röster és pocher (pörkölő és zúzó), 15 nagyolvasztó munkás, 30 friss és streck feuer munkás, 5 balta kovács, 8 szegkovács, 8 őr és 11 tanonc (17-24 évesek) összesen 172 fő dolgozott, közte kilenc magyar nevú munkás volt.”

Szerző: Tóth Zsuzsanna

Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 . Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003. Hungaricana. <http://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_KOHA_Tdt_12/?pg=29&layout=s&query=SZO%3D%28Fazola%20dosszi%C3%A9%29> 

 Képjegyzék:

A diósgyőr-hámori völgyből  <http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/normal.phtml?kep=/060000/060090/085_180_pix_Oldal_14_Kep_0002.jpg&id=60090>

Varga László Fából szén  In: A Hét, 23. évf. 37. szám. (1978) <http://adtplus.arcanum.hu/hu>

Hámort, mint a Borsod megyei, Pesti kerületi és „miskolczi” járási Alsó és Felsőhámor községet elsőként 1764-ben említik. Ezen forrás szerint, eredeti neve Alsó és Felsőhámor, azonban a korai forrásdokumentumok „Borsodi Svaicze”-nek és „magyar Sweicz”-nek is nevezik. Lakosságát a korabeli település-leíró adatok alapján Stájer és Morva országból kivándorolt nép alkotta. Az egyházmegye szempontjából Hámor sohasem bírt külön autonómiával, máig is a diósgyőri koronauradalom részét képezi. Ennek oka, hogy a település, bár rendelkezett önálló templommal, azonban – a diósgyőri anyaegyháztól független – lelkészre sohasem számíthatott, s napjainkig csupán Diósgyőr „fíliája” maradt.

Pesti Frigyes 1864-ben az alábbiakban nevezi meg Hámor határos helységeit: „A Község határában ki a' Dió'sgyöri koronái uradalmi földön fekszik elő fordul az úgy nevezett Szentléleki rom, hol hajdan Pál szerzetes barátok léteznek, előfordul egy tó ki maga telyességébe 12 milió akó vizet magába foglal; szántó földek nincsenek miután miután a' Község erdei területen, hol több hasadék /-nyilasok:/ források, kutak, u: m: /:szinvai és garadnai forrás:/ /:Dióskút, Háromkút, jávorkút nevezett Kutak:/ előfordulnak, fekszik. Továbbá A: F: Hámori Községnek szomszéd határos községek következők. Keletről Diósgyőri mezőváros, nyugotról Malvinka, délről Ujhut'ta, északról Varbó községek.”  (Pesti Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben)

Láthatjuk, hogy a fenti forrásanyag szövegesen határozza meg a település közvetlen környezetét. Ha már az általunk kutatott – a határolófalvakkal szegmentált - település  elhelyezkedését ismerjük, érdemes szétnéznünk azon térképek között is, amelyek a korabeli viszonyok alatt ábrázolják Hámort. Természetesen kronológiailag a legkorábbi - elektronikusan is elérhető - kartográfiát keressük. Itt nagy segítséget jelent az Arcanum adatbázisában szolgáltatott Magyarország történeti helységnévtára, ezen belül Borsod megye történeti helységnévtára, mely rávezet minket az első katonai felmérés során keletkezett térképre. E kézikönyv elkészítésének célja az volt, hogy a feldolgozott levéltári és könyvészeti források alapján a XVIII. század végi állapotoknak megfelelően megmutassa Magyarország helységeit, továbbá azok -  a mi szempontunkból igen jelentős - népességi, vallási és nemzetiségi adatait. Rendkívül értékes demográfiai és egyháztörténeti, illetve birtoklástörténeti adattárról beszélhetünk, hiszen a társadalomtudomány szinte bármely szegmensét is kutatjuk, igazán releváns tényeket láthatunk ebben a forrsáanyagban.

Eme segédeszköz 1773 és 1800 közötti időszakban közli szövegesen, – kiegészülve az 1:144000-es méretarányú térképszelvényekkel -   a mai Alsó és felsőhámor – akkoriban Vashámor néven –  település legfontosabb adatait. Az adott népszámlálás adatai alapján a település, a fenti időszakban a 43 házzal, összesen 73 háztartással és 506, felekezeti hovatartozásukat tekintve római katolikus lakóval rendelekezett. Egyházmegyeileg  az egri püspökséghez és a miskolci esperességhez tartozó települést, a már fent említett "Diósgyőr filiája"-ként tartották nyilván. A lakosok nemzetiségüket tekintve germánok és szlavonok voltak, nincs arra jelzés, hogy ezen időszakban akár egyetlen egy magyar anyanyelvű lakosa is lett volna Hámornak.

Az Arcanum történeti helységnévtára mellett kiemelendő az a - részletességében is  egyedülálló - gyűjtemény, mely a Habsburg Birodalom Történelmi térképei között navigál el minket. Azonban, előbb tekintsük meg az alábbi erdőgazdasági térképet, mellyen szépen kirajzolódik Alsóhámor települése.

Felsőgyőr (Borsod m.) erdőgazdasági térképe

 Az  alábbi Magyar Királyság térképén tökéletesen kiolvasható a hajdani hámori malom elhelyezkedése. A malom behatárolása két aspektusból is jelentős lehet a számunkra. A prioritás egyik oka, hogy az 1800-as évektől maga a malom jelentette a korabeli határt Miskolc és Hámor között. Másik okunk arra, hogy Hámor egyik, ma is elevenen élő legendájának helyszínét kövessük, a legenda maga. A malommal szemben található hegyoldal tetejéről komoran feszülő kereszt hosszú évszázadokon keresztül figyelmeztet, arra a - jelenleg történeti variánsában még nem tisztázott - szomorú és tragikus történetére, melyet a Molnár-szikla legendájának tekintünk. 

Magyar Királyság (1869-1887) 

Visszatérva a térképekre, csekély kitérőként azért érdemes megjegyeznünk, hogy a Mapire rendszerben a Habsburg Birodalom illetve az Osztrák-Magyar Monarchia történelmi térképei között keresgethetünk. „Fő célja egységesen készített, a teljes Birodalomra kiterjedő katonai felmérések, kataszteri térképek közreadása, emellett azonban más, érdeklődésre számot tartó régi térképeket (pl. várostérképek) is felkerülnek az oldalra. A régi térképeket összehasonlíthatjuk akár az OpenStreetMap, akár a Google Maps térképekkel, sőt a Google Earth segítségével lehetőségünk van 3 dimenziós összehasonlításra is.”

Előzményként azt is érdemes tudnunk, hogy a Magyarországon – ahogyan ez az alábbi térképtáblákon látszódik -  három katonai felmérést végeztek. Hazánk katonai felmérései akkoriban természetesen az osztrák monarchián belüli egységként készültek. A térképezési munkálatok Mária Terézia idejétől I. Ferenc József uralkodásáig szinte folyamatosan történtek. Az első felmérés - a jozefiniánus térkép - olyan térképmű, amelyik településszint alatt (utcák, házak, dűlők, stb.) ábrázolja a teljes országot. „Tartalma szerint 1:28800 méretarányú topográfiai térkép, ábrázolja a domborzatot, utakat, építményeket, vízhálózatot, települések és földrajzi alakulatok nevét, és tájékoztató jelleggel a mezőgazdasági területek művelési ágát.” A második felmérés - franciskánus térkép – figyelembe vette a korábbi - a jozefiniánus térkép – tapasztalatait, és 1806–1869 között aktualizált. A harmadik térképészeti – ferencjózsefi térkép - az Osztrák – Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozásának önálló részeként jelent meg. Lássuk most mindhárom katonai térképet Hámor vonatkozásában!

A három katonai felmérés kapcsán megrajzolt kép Hámorról

Első Katonai Felmérés (1763-1787)  

Az előbbiekben már említett Magyarország történeti helységnévtára alapján Hámor település a legkorábban az első katonai felvétel XX. 13. szelvénye alapján lokalizálható. Az adattár szövegesen hozzáteszi, hogy 1771-1772-ben alapította Fazola Henrik a település magját képező vashámort a nagyolvasztó kiszolgálására. Közigazgatásilag nem, azonban területileg Diósgyőrhöz tartozott.  A település 1673-tól Alsó- és Felsőhámor elnevezéssel élt tovább, majd 1904-től Hámorként. 1950-ben azonban Miskolchoz csatolták. A fenti első katonai felmérés térképe jelzi, és egyben utal a hámori ősi mesterségre: a térképen található német nyelvű „eisenhammer” felírat jelentése magyar fordításban: vashámor, vaskalapács. Ezen a térképen már – szabad szemmel is - látható – a három részre elkülönülő, 30 jelölt objektum, illetve a település bevezető szakaszán a három épület által közrefogott malom. Megjegyzendő, ebben az idő intervallumban nem találhatunk a malommal szemben elhelyezett feszületet, azonban ennek egy későbbi blogbejegyzésemnél lesz nagyobb jelentősége. 

Második Katonai Felmérés (1806-1869)  

A harmadik katonai felmérés (1869-1887)

A második katonai felmérés során készült térkép szerint az 1800-as évek közepén és végén számos malom helyezkedett el a Szinva patakon. A fentiekben már utaltam a többség által magyar Rómaó és Júlia történetként ismert hámori legendára, mely még ma is találgatások között őrzi egy szerelmes pár, vagy talán egy öreg molnár  tanulságos de mégis szomorú tragédiáját. Hogy behatárolható legyen  a legenda "legigazibb" alaptörténete,  sajnos e két évszázad folyamán nem sikerült erre vonatkozóan pontos adatokat nyerni. A fenti első katonai felmérés térképe is csupán arra enged következtetni, hogy 1787-ig - feszület jelölés hiányában - nem történt meg a legenda alapját képező tragikus esemény, annak bizonyosan az 1790-es évek után kellett megtörténnie. 

Az Arcanum adatbázis által szolgáltatott térképtárat elhagyva, térjünk most át a Pesti Frigyes által készített leírásra, amely dokumentum sorra veszi Hámor kialakulásának mozzanatait. Megemlíti Fazola Henrik lakatosmestert is, ki a völgyben vasgyárat alapított. Mivel a vasgyárhoz pörölyök, azaz hámorok szükségeltetnek, innen származhat e település eredeti elnevezése. A forrásdokumentum, Vahot Imre Magyarföld és népei eredeti képekben c. kötete a következőképpen jegyzi 1846-ban a községet: „E város háta mögött van a magyar tempe, mellyet Kazinczynk nevezett annak; ott vannak a vashámorok, mellyeknek lakossága összesen 922-re megyen; laknak ezek "Hámor" nevezetű helységben, amellyet képünk ábrázol; parochiával s iskolával bírnak, mellyben 79 tanuló vagyon; s ezen kívül Újmassa-, és Ómassában lévő 175 lakosság magyar, tót és német.”

Számos turista magazin szeretné széles körben megismertetni a települést, mindközben „kedvcsinálóként” nyújt számos lehetőséget a környéken való hasznos időtöltéshez.

„Diósgyőrből akár a Bethlen-úton, akár az országúton rövid idő alatt elérjük az Alsóhámori malmot.„ - olvasható dr. Tursovszky Gyula 1898-as Bükkvidéki kalauz című írásában.

A gyönyörű völgyről, az az alatt található Taj-tóról illetve az éppen épülő Lillafüredi Palotaszállóról beszél Tolnai Simon által kiadott Ismeretek tára, Az általános tudás és műveltség könyve alcímű kötete, másként Tolnai Világlexikon-a: „Lillafüred, Hámor községhez tartozó klimatikus gyógyhely Borsod, Gömör, Kishont egyesített vm.-kben, Diósgyőrtől Ny-ra, részben a Hámori-völgyben. Miskolccal kitűnő autóút köti össze, amelyet újabban a Bükk- hegységen keresztül Egerbe vezetnek.   Pompás erdőségek környezik; a Hámori-völgyben, közvetlenül L. alatt szép tó van (Táj).  Legújabban a kormány L.-en nagy szállót építtet.”Hogy Hámor történetét egészen mélyen megismerhessük érdemes visszautaznunk az 1770-es évekig. Ekkor létesülnek ugyanis azok a telepítvényes községek, amelyeket Fazola Henrik és a koronauradalom alapít.

Szerző: Tóth Zsuzsanna

 Források:

Diósgyőr vidéke. In: Vasárnapi Újság  évf. 12. sz. (1861) p. 197. <http://epa.oszk.hu/00000/00030/00374/pdf/00374.pdf > 

Pesti Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben In: http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Db_05_Pesty/?pg=27&layout=s 

Magyarország történeti helységnévtára 1773-1808 – Borsod megye (1991), p. 105. In:<https://adtplus.arcanum.hu/hu>   

A Habsburg Birodalom történelmi térképei In:<http://mapire.eu/hu/about/>  

Magyarország első katonai felmérése. Wikipédia, wiki-cikk.<https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_els%C5%91_katonai_felm%C3%A9r%C3%A9se>  

Magyarország történeti helységnévtára 1773-1808 – Borsod megye (1991)  <https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MoTortHelysegnevTar_borsod_1991/?query=fels%C5%91h%C3%A1mor&pg=104&layout=r>

  Vahot Imre: Magyarföld és népei eredeti képekben: föld- és népismei, statistikai és történeti folyóirat <https://books.google.hu/books?id=QUg4AQAAMAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false> 

IFJ. TRUSKOVSZKY GYULA . Bükkvidéki Kalauz, 1898  <http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/bukkvideki_kalauz/bukkvideki_kalauz.pdf >

Tolnai Világlapja, 1941. július-szeptember (41. évfolyam, 27–39. szám)1941-08-20 / 34. szám

Hosszú évtizedek óta ezrek és tízezrek utaznak a lillafüredi erdei vasúton, látogatják és csodálják az egykori nyaralótelep természeti szépségét, megpihenve egy-egy sziklaszirten. Az itt élő emberek számára természetes e táj szépsége, és megkérdőjelezhetetlen, hogy Fazola Henrik megszállottságának köszönhető-e az újmassai őskohó, továbbá, hogy valóban Vásárhelyi István nevéhez fűződik-e az első pisztrángtelep létrehozása. Gyermekeink már idejekorán belenőnek saját történeteikbe, hiszen meghallgathatják szüleiktől és nagyszüleiktől a Molnár-szikla keresztjének tragikus tanmeséjét, a Hámori tó eredetét és legendáját, és szívesen szaladgálnak a híres Palota szálló kertje melletti sétányon. A közeli iskolások kirándulásaik során kötelezően ismerkednek meg Herman Ottó életművével, a vadregényes és izgalmas Pele-házban, és felfedezhetik a Bükk zegzugos barlangjait, kisebb történeteket hallva a múltból. Mindezen történésekkel és tettekkel észrevétlenül is ápoljuk, életben tartjuk a település múltját és történelmét, átadva gyermekeinknek mindazt a kolonikus sajátosságot, amit hajdanán nekünk is áthagyományoztak dédszüleink. 

A Hámori-tó lillafüredi Palota Szállóval 

 Napjainkban kevés településünkről mondható el, hogy megőrizte azon jellegzetességeit, amelyek korábbi évszázadokban meghatározták a létét, példaként és emlékként is szolgálva korunk embere számára. Természetesen a Hámori-tó, korábbi nevén a Taj-tó, a Palota-szálló, illetve maga a település, mint nyaralótelep idegenforgalmi felfedezése sem új keletű, hiszen újságok cikkei hirdették szakadatlanul hosszú évtizedek óta e táj szépségét és kihasználhatóságát. Több útikalauz és különféle „kedvcsináló” hirdetés számol be évtizedekkel korábban is e táj csalogató különlegességéről. 

Alsó-Hámor 1902-ben 

Továbbá talán a mai világban már nem meglepő, hogy hajdanán Lillafüred valóban gyönyörű és mérhetetlen vonzereje mellett, erős propagálási célokkat is szolgált. „A helyi sajtó mindenben érdekelt volt és véleményem szerint reálisan számolt be olyan eseményekről is, amikről nem készült és gyakran nem is készülhetett hivatalos írat.” [1]–írja Járási Lőrinc egyik, a Palotaszállóról szóló tanulmányában. ( Járási Lőrinc Lillafüred nyaralótelep és Palota szálló. ) A „Lillafüred soha nem látott divatba jött…, "...a Bükk szerpentinútjain autósereg kígyózik…",  "....a vonatok ontják a kirándulók százait…” és hasonló túlzások sokakat megtévesztettek. Talán ma úgy mondanánk modern kifejezéssel, hogy "túlhájpolták" ezen kecsegtető adottságokat. Természetesen egyik oldalról, a kor politikai háttere sajnos erősen meghatározta mindazt, hogy mikor és mit olvashattunk Lillafüredről, más részről pedig sokszor nyomós véleménykülönbségek kifejezésének adtak helyet az újságok hasábjai.  Bármi is vezérelte az újságírókat a két évszázad folyamán, Hámor és Lillafüred környezetének adottságai, természethez simuló miliője és nem utolsó sorban vadászati lehetőségei hamar ismertté tették országszerte, és nem csupán a középosztály körében. Eközben gyönyörű képeslapjai költőket, írókat, de számos megihletett művészt vonzottak, hiszen a bükki táj különlegessége talán már akkor is jelen volt, és  mindmáig itt is maradt.

A diósgyőr-hámori völgyből A Szinva egyik esése 

 Ezt a Bükk hegység lábainál fekvő települést, pontosabban a Szinva völgyét, a korabeli írások szerint Kazinczy, Kölcsey és Szemere is a „Magyar Tempe”-nek nevezte. Mindeközben olvasható, hogy Jókai Mór A magyar tempevölgy című útleírásában,  a Balaton-felvidéket látta hasonlatosnak a görög Tempé-völgyéhez, a muzsák mitológiai otthonához. Hogy e kies hámori völgy mitológikus elnevezése melyik költőnknek köszönhető, ebben segít a Vahot Imre -féle leírás, mely kifejezetten Kaziczynak ítéli meg e jogot.  Az azonban, hogy miért is illetik e helyet a "Tempe" kifejezéssel, sokak számára ma is csak sejthető: Jelenleg Likosztomó (Farkastorok) helyén található egy híres völgy. A monda szerinti egy hatalmas tó, melyet hegyek vettek körül. Merész kanyarulatai és szédítő szakadékai s dús tenyészete okán számos vidéket jelöltek ezen elnevezéssel ez idő tájt. Völgytorkolata korábban még nem létezett, így Thessaliát öntötte el folyton a víz. A hagyomány szerint Posidon jó alaposan megrázta a földet, s a földrengés által keletkezett Thessalia gyönyörű völgytorkolata.

                                                                                 Thesszália 

A „Magyar Tempe”, tehát Hámor keletkezéséről - természeti szépségei ellenére - hasonló mondát vagy legendát sem őriz sajnos a népi szájhagyomány. Az elsődleges források csupán parókiai, a História domusból olvasható anyakönyvi adatok, és később turisztikai feljegyzések Hámor vadregényességéről és rejtelmességéről, melyeket a település szórványemlékeinek tekinthetünk. Évtizedekkel később azonban olyan forrásokat is fellelhetünk, melyet a természeti értékek mellett, helytörténeti adatok alapján, táj és helységbemutatással próbálkoznak, továbbá kitérnek a településsel kapcsolatos néha egészen misztikus történetekre is. Ilyen képes történetleírás Vahot Imre Magyarföld és népei c. műve, melyben Hámorról is bőségesen olvashatunk: „Borsod megye regényes hegysége, a „Bükk" között, Miskolctól fél óra távolban, hol a szem elől elrejtve, tündéri szépségű buja vegetációval, kristály vízesések, s égbe meredező sziklahegyek, félig betakarva őserdők árnyaival, ábrándos alakzatú számos mély cseppkőbarlangok, százados hallgatagságban őrizve a természet kifürkészhetetlen titkait rejlenek: érdekes látványként nyúlik el a diósgyőri hámorok völgye; melynek kapuja maga Diósgyőr helysége…”

Egyes irodalomtörténészek szerint a fenti szerző felületes, csekély műveltségű újságírónak számított, aki nemzeti érzelmeiben pedig gyakran vonzódott az olcsó reklámfogásokhoz. Ezen vélemények ellenére egyik értékes vállalkozásának tekinthető az a  füzetsorozat, mely Magyarország tájait, népeit és azok történetét kívánja közismertté tenni. Nem elhanyagolható, hogy az idézett forrás már-már műemlékeket is számba vett, és a forradalom és szabadságharc felé haladó Magyarországot próbálta hűen tükrözni.

Szerző: Tóth Zsuzsanna

Források:

Járási Lőrinc Lillafüred nyaralótelep és Palota szálló. Észak- Magyarországi Erdőgazdálkodási Részvénytársaság. Miskolc. 2001. p 4.

Dr. Mihalovics Béla, A turistaság Borsodmegyében. In:Turisták Lapja, 5.évf. 1.sz. (1893). Arcanum. <https://adtplus.arcanum.hu>

Pesti Napló, 46. évf. 225. sz. (1895). Arcanum.  <https://adtplus.arcanum.hu/hu>

 Vahot Imre:Magyarföld és népei eredeti képekben In: https://books.google.hu/books?id=QUg4AQAAMAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false 

Diósgyőr vidéke. Vasárnapi Újság  évf. 12. sz. (1861) p. 197.In: <http://epa.oszk.hu/00000/00030/00374/pdf/00374.pdf > 

 Képjegyzék:

A Hámori-tó lillafüredi Palota Szállóval  In: Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.) <http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nepszava_1954_06/?pg=61&layout=r&query=SZO%3D%28h%C3%A1mor%29>

Alsó-Hámor 1902-ben In: Hungaricana Közgyűjteményi Portál <http://gallery.hungaricana.hu/hu/OSZKKepeslap/4758/?img=0&bbox=-2177%2C-2208%2C5453%2C82>

A diósgyőr-hámori völgyből A Szinva egyik esése [kép] In: Digitális Képarchívum <http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=60091> 

Thesszália <https://www.orangesmile.com/travelguide/thessalia-region/index.htm >