A Palotaszálló elegáns falai között sokan csak a béke és a nyugalom otthonát látják, pedig ezek az ódon falak sötétebb titkokat is őriznek. Az 1930-as években egy olyan szerelmi történet játszódott le itt, amely elsőre hétköznapinak tűnhetett – mígnem tragédiába fordult. A kor szokásai szerint bontakozott ki a kapcsolat, mégis egyre vészjóslóbb fordulatokat vett. Egy szerelmes legény, aki nem tudott mit kezdeni az elutasítással, és egy csínos leány, aki végül már nem érezte magát biztonságban. A sorsuk valahol összefonódott a Palotaszállóval – ahogy haláluk története is örökre nyomot hagyott benne. Ez a cikk ennek a megrázó esetnek állít emléket.

                                                               (A kép csak illusztráció)

E szomorú történet két főhőse a 20 éves mángorló legény, Tirts József és a 27 éves Török Margit, aki mosónőként dolgozott a szállóban. Kettejük története is boldogsággal indult, majd egy eszeveszett kanyart véve végződött mégis véres tragédiával.

Történt ugyanis, hogy hajdanán a Palotaszálló, hogy nagy gondot fordítson a fehérneműk kezelésére, 8 leányból álló személyzetet alkalmazott, akik közül többen Diósgyőrből jártak fel kisvonaton az újmassai mosoda épületébe. Az ide való utazás alatt ismerkedett meg a fiú a leánnyal, aki csinosságának köszönhetően hamar levette lábáról a legényt, s a nagy korkülönbség ellenére is heves ostromlást váltott ki belőle. A kor szokásának megfelelően, komoly és eltökélt célja lett a fiatalembernek az oltár elé vezetni választottját. 

Azonban ismerjük a mondást, még a tánchoz is két ember kell, így bármennyire is dúlt az udvarlás, a leány nem vette elég komolyan a legény nősülési szándékát, aki pedig fülig szerelmesen a féltékenység széles mezsgyéjére lépett. Hogy valóban volt-e oka a fiúnak a szerelemféltésre, avagy  mindezt a beteljesülés hiánya indukálhatta, azt nem tudhatjuk. Mindazonáltal a fiú elég gyakorta „kérte számon” a leányt, ( egy csordásfiú udvarlása miatt is ) egészen addig - addig, mígnem a helyzet kellően eldurvult, s a leány a fiú erőszakossága miatt csak két társnője kíséretében tudott közlekedni.  

Az ekkor már begyűrűzött történetünk csúnya percei következtek, amikor is a legény a kora reggeli órákban a közel 20 méter hosszú mosóház mosótermében hangjával kicsalogatta a leányt, aki munkáját félretéve kisietett hozzá. A leány meglepődve, s meglátva a fiú feldúlt arcát, a konyhába hátrált, gondolván nem lesz egyedül, így a fiú csak nem bánthatja. Azonban a vézna termetű mángorlólegény önuralmát elveszítve, gerjesztett féltékenységében ismét kérdőre vonta a leányt, hogy kivel találkozgat, faggatta, majd reményvesztett állapotában, a kezébe akadó széles pengéjű konyhakéssel szíven szúrta a leányt. Tette után felocsúdva bemenekült a közeli erdő sűrűjébe. A sikoltásra a szegény pára társnői hiába hívtak segítséget, a leány akkorra már elvérzett. A csendőrség előkerítette a szökevényt, aki maga sem emlékezett arra, hogyan menekült el kétségbeesetten az erdőkön át bolyongva, mire végleg elfogták.

Eképpen szól tehát e szomorú történet, melyet talán még a nagymamáink sem meséltek tovább. S bár az idő lassan elmos minden nyomot, és a régi mosóház sincs ma már sehol, az emlékek mégis ott élnek a történetekben. Ez a kegyetlen sztori emlékeztet bennünket arra, hogy a legszebb helyeken is megbújhat a legnagyobb fájdalom, s hogy a múltat megváltoztatni nem tudjuk – de tanulhatunk belőle, és emlékezhetünk. Mert néha éppen az elfeledett történetek mesélnek a legtöbbet rólunk..

A cikk az ARCANUM adatbázis segítségével készült.

Forrás:

Halálos féltékenységi dráma a lillafüredi Palota-szállónál In: Eger, 1934. június; 45. évfolyam, 90. szám

Képek:

Palotaszálló a park felöl

In: https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Palotasz%C3%A1ll%C3%B3

A  Palotaszálló parkja, háttérben a Lillafüredi Állami Erdei Vasút lillafüredi állomása.

In: https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Palotasz%C3%A1ll%C3%B3

Egy betyár rajza

Manapság már nem szokványos téma a betyárvilág, azonban kinek ne lenne ismerős Rózsa Sándor neve, akit Kufstein börtönéből kihozva pénzért mutogattak az osztrák járókelőknek. Vagy Sobri Jóska, aki hatvan esztendősen szabóműhelyt szeretett volna nyitni, de oly erős reuma kínozta, hogy az amputáció helyett inkább az öngyilkosságot választotta. Angyal Bandi, Sisa Pista és Vidróczki Marci, ma is élnek a köztudatban, hiszen azon szegénylegényekből lett haramiák, akik egyben a társadalmi igazságtalanságért revansot vevő ellenállók, népi patrónusok lettek, s akik köré felmentést szolgáltatott a népi legendagyár. Annak ellenére, hogy azért komoly szankcionális vonzata is volt a betyáréletnek, erősen foglalkoztatta a szegény népet. Szerette ugyanis hallani a betyáros történeteket, igyekezett megtartani azokat, szájhagyomány útján akaratlanul is formálni és átadni, hiszen tudta, amit egy valamire való betyár csinál, az nem kifejezetten bűntett, sokkal inkább jogos tiltakozás a társadalmi igazságtalanság ellen. Igy piedesztálra emelte, pártolta és támogatta a betyárt, akinek tetteit saját elnyomottságának és szegénységének lencséjén keresztül nézte s igyekezett e történeteket, néha persze túlszínezve is, de tovább mesélni, életben tartani. Bármennyire is úgy tűnik, hogy egyszer feledés és enyészet lesz e sztorik sorsa, mégsem férhet kétség afelé, hogy mélyen a múltunkhoz tartoznak. Ahogyan az alföldi rónasághoz annak betyárlegénye, Rózsa Sándor, úgy a Bükk és Mátra mészkőbarlangjaihoz Vidróczki Marci…

E fent említett népi védelmezők történetét  nem érthetjük meg csupán csak a népi hiedelemvilág által táplált fantasztikus és realitásoktól is messze elrugaszkodott mesékből, hiszen az emberi kíváncsiság igényli azt is, hogy meglássa a csupasz valóságot és azokat racionális okokat is, melyek kiváltói voltak az un. betyárvilág kialakulásának, s melyeket  igazán úgy tárhatunk fel, ha lebontjuk ( már amennyire tudjuk ) a népi mézes-mázos, túl romantikázott palástot e haramiákról. Ehhez hozzátartoznak a történelem azon mozgatórugói is, melyek választ adnak arra, hogy mi okból indul útnak valaki a Mátrának és a Bükknek úgy, hogy élete onnantól a pandúrok előli bujdosás és állandó rejtőzködés lesz, ahol a nyers erőnek és a pisztolynak van csupán hitele.

Elsőként el kell fogadnunk azt a tényt, mi szerint a betyárrá válás egyáltalán nem elhatározás kérdése volt. Vissza kell mennünk egészen XVIII. sz. második feléig, amikor a gazdasági és társadalmi erők változásainak és az egyre fokozódott  feudális elnyomásnak köszönhetően, jobbágyok tömegei vesztették el földjeiket, amikor is szépen kirajzolódott a nincstelen, föld nélküli zsellérség. A hatalmas elszegényedés miatt láthatóan megnőtt a vándorlegények száma, akik előbb-utóbb törvényen kívüliekké váltak, útonállókká, vagy betyárokká lettek. Mindazonáltal, ebben a folyamatban igen jelentős és meghatározó szerep jutott az akkori igencsak érdekes újoncozási rendszernek. Nyilván olyan is előfordult, hogy éppen azért kellett a katonasághoz bevonulnia a hányatott sorsú szegénylegénynek, mert már előzőleg kisebb bűncselekményeket, lopásokat követtek el.  Ezeket az un. priuszos legényeket a magyarországi falvak vezetői igyekeztek az újoncozás ideje alatt erősen potenciális „jelentkezőknek” tekinteni, akiktől éppen itt az ideje megszabadulni. 

A "verbunkosról" pedig csak annyit, hogy a legtöbb szegénylegény egyszersmind, mártírja volt a ennek az embertelen katonafogdosásnak. Dédnagymamáinknak igencsak ismerősként csengene e szó, mely hajdani toborzót jelentett, mely során miután a szolgabíró meghatározta az újoncállítás napját, a fogdmegek az előre kijelölt házban a szülő vagy feleség karjából, sírás és kiabálás mellett ragadták ki az áldozatot, akit megkötöztek majd elhurcoltak. És ugye, mivel nem volt tudomásuk arról, hogy ki maradhat majd alkalmasság szempontjából is a seregben, így rendszerint igyekeztek bőségesen felduzzasztani azt a szűkebb létszámot, amelyre valóban szükség lett volna a seregben.

  Persze az akkori katonaság képe is merőben eltért a maitól. A katonakenyér sem kakastejjel készült (szokás volt ezt így mondani) és a szolgálat is 8 esztendeig szólt, ám előtte, a megelőző században életfogytiglani elkötelezettséget is jelentett. A drákói szigort a botozás, kikötés és vesszőfutást jelentette, így bizony, akit egyszer eljegyeztek az ármádiával (hadsereg), az talán sohasem került haza. Nem volt lehetősége ismét meglátni szülőföldjét és mátkáját, bármit, ami szívének egykor oly kedves lehetett.

Így talán nem is meglepő, ha azok mellett, akik meghajoltak az önkény előtt, voltak olyanok is akik némi önsegélyhez folyamodtak, és kezükbe vették fegyverüket és sorsukat. Természetesen nem volt még akkor olyan érdekképviseleti egylet, mely felkarolta volna e legényeket, ezért inkább elbújdostak olyan helyet keresve, mely biztosította számukra a megbízható búvóhelyet. Ilyen volt például a Bükk és a Bakony. E két hegység mészkősziklái különleges rejtekhelyet biztosítottak a szökevényeknek, ugyanis a mészkőhegység anyagánál fogva bővelkedett betyárszállásnak megfelelő odukkal és barlangokkal.

Rózsa Sándor kiszabadul ( Ligetműhely )

Vidróczki Marci

Ilyen erdei sziklás és barlangos helyet keresett Vidróczki Marci is, a Bükk és a Mátra utolsó betyárja. Bizonyára ismerjük, a híres nóta egyik jellegzetes sorát, „A Vidróczki híres nyája csörög-morog a Mátrába”. Amellett, hogy a két hegység tökéletesen összefonódik az életében, mégis, a Mátra melletti falvak lakosai őriznek a mai napig is egy hagyományt: A betyár természetű emberre itt azt mondják napjainkban is,  hogy  "Eredj, te Vidróczki!"

E „haramia”  1837. november 12-én látta meg a napvilágot a Bükk fennsíkján és 1859-ben már Wasa-ezredben találjuk, ahol a kürtösök között trombitál. A makacs legény, mivel összekülönbözött egy osztrák tiszttel, s a vita hevében pedig megütötte felettesét, ezért hadbíróság elé került. Majd következett a komáromi 18 éves várfogság, ahol a népi elbeszélés szerint ártalmatlanná tette őrét, s a katona ruhájában a vár tetejéről a Dunába ugrott.

1863-ban Verpeléten a hatóságok kézre is kerítették az ekkor már komoly hírhedtségnek örvendő Vidróczkit, akit ismét bíróság elé állítottak, majd Theresienstadtba küldték 27 esztendőre. A betyár 8 évet töltött a birodalom egyik leghírhedtebb börtönében, majd ugyanazzal a módszerrel, mint Komáromban, innen is kereket oldott.

Alakját és sziluettjét dióhéjban megismerhetjük az 1869-ben kiadott országos körözésben:

„Nevezett egyén apátfalvi illetőségű, 1837-ben született, gesztenyeszín hajú, kék szemű, barna szemöldökű, gömbölyű ajkú, hosszas arczú, közép termetű, nőileg, foglalatosság nélkül, 64 1/2 hüvelyk magas, és beszél csupán magyarul.”

A legény egy dereglyén (vízi jármű) Pestre, majd onnan szülőföldjére jutott, ahol katonaszökevényként hamarosan rablóbandát gyűjtött maga köré. Vidróczki a következő években székhelyét a Mátrába tette, mivel a a Bükkben már kereste a hatóság. Innentől kezdte egyébként legenda övezni személyét. Bár az ország más vidékeiről ismert betyárokhoz hasonlóan élt, vagyis csapatát a rablások során szerzett zsákmányok révén tartotta össze, azonban kezéhez, az akkori mítosz szerint, nem tapadt vér. Természetesen a rablóvezér jóképű legényként maradt fenn a népi emlékezetben, aki részesedés, vagy fenyegetés révén a környék fogadósait is befolyása alá vonta, s a cimboráival a vidéket járta, a csendőröket leckéztette, vagy épp a környező csárdákban mulatozott, és egyre-másra hódította meg a női szíveket. Hatalmas népszerűségét ez okozta, csekélyebb módon pedig a Robin Hood-féle gazdagoktól való igazságos fosztogatása.

Rafinéria, fondorlat, ravaszság

A népi elbeszélések igazi derék embert kreáltak Vidróczkiból, aki lobogó ujjú inget viselt, bő gatyát hordott, és folyton felfegyverkezve járt, s a hiedelem szerint sohasem fogta a golyó, és ellenségeit erősen büntette. Nagyon furfangosnak festi a népi legendagyár, mely szerint például úgy meg tudta csinálni a marha lábát, hogy az visszafelé vezető lábnyomot hagyjon az úton. Így, ha üldözésre indultak a pandúrok, úgy e lábnyomok egészen más merre vezették el őket.

Fondorlatos tudományát bizonyította az a híven őrzött történet is, mikor Bán Balázst, a centeri embert, Vidróczki és betyárjai reverendába öltöztették, majd egy másik faluban különféle házakba küldték, hogy „mérje fel a terepet”, mit hol tartanak, és hogyan lehet az adott házba a legegyszerűbben bejutni. Szegény Bán Balázs, aki nem mert ujjat húzni a betyárokkal, úgy mint „katolikus pap”, kénytelen volt segíteni a haramiákat a gazdag családok kifosztásában.

Vidróczki a ruhacserét sem csak másnál alkalmazta, de Ő maga is szívesen öltött fel szép szöveteket, főként, ha éppen menekülésre fogta. Sokan emlegetik azt a históriát, amikor is Urbán Pista elhívta Vidróczkit a lagzijába. A hatóság ezt megtudva, pillanatok alatt a ház körül volt. A betyár, miközben a mulatozás még javában zajlott,  hamar hacukát cserélt egy öregasszonnyal, majd ebben a női rongyban macskaléptekkel távozva, biztonsággal el is hagyhatta a mulatságot.

Betyár és mátkája 

Rendes embernek szerető dukál.. 

Úgy bizony! Nem még, hogy egy betyárnak. A néphagyomány szerint udvarolt is Vidróczki egy Szép Rózsikának, de a romantikus sztori bizonyára ismerős lesz. A Rózsika gazdag szülei nem engedték Marci mellé lányukat, így az indulatos legény megütötte a leány apját, ami miatt bujdosni kényszerült. Nyílván, a nép egyébként is kedvelte az osztályellentétekre épülő, balladisztikus és tragédiába torkolló szerelmi történeteket, hiszen sokszor a nem szabad párválasztásnak köszönhető helyzeteket próbálta ekképpen enyhíteni. A nép minden téren Marci mellé állt s valamennyi sérelméért a gazdagoktól várt elégtételt.

Vidróczki szerelmi életének feltérképezésében helyet kap egy tárkonyi kackiás menyecske is, aki éjszakánként macskatalpon látogatta meg a betyárt. A leány soha sem vallott ellene, pedig állítólag egyszer majdnem hurokra került a betyár. Megint csak a néphagyomány szerint, Vidróczki éppen a menyecskénél mulatott, mikor is a nyakára jött a vármegye. Miközben a pandúrok hamarosan kard csörtetve körülvették a házat és végig fésülték az egész épületet, mindenhol keresték, de csak nem találták a betyárt. Bizony ritka eset volt ez, amikor ily kapóra jöhet egy szépen slingelt(vasalt) és kikeményített ünnepi szoknya! – mondja a népi rege, hiszen a tiszta szobában, a búbos kemence mellett száradó kelendje alatt rejtőzve várta ki Vidróczki a házkutatók távozását.

A bükki pandúrokkal egyébként úgy igazán nem volt baja Vidróczkinak, talán valahol a pandúrok jobban tartottak betyártól, hogy valahol elhallgattatja őket. S a szerelmi skalp egy darabja volt, a bettléri pandúr őrsparancsnok felesége is, hiszen akkor tájt úgy is mondták ezt, hogy „Élte” a betyár, vagyis szeretője volt az asszony.

A betyár halála

Ahogyan sok kétely és homály szövi át Vidróczki életét és szerelmi kalandjait, úgy éltet több legendát is halálával kapcsolatban a szájhagyomány. Míg az egyik átörökített sztori szerint Pásztor Pista 1873. február 8-án Tiribesen párbajra hívta és meggyilkolta a bükki betyárt, addig  mások úgy mesélik, hogy az apátfalvi kocsmában ölték meg, mikor is oly hirtelen csaptak le a megyei pandúrok, hogy a haramiának már nem volt lehetősége elmenekülni.

A legtöbbet mesélt história mégis a híres miskolci szűrrel letakart Vidróczki betyár története. Nyilván nem volt gyakori, hogy egy betyár előre megüzente áldozatának annak kirablását, Vidróczki mégis így tett. Történt ugyanis, hogy a Pétervásári grófnak üzenetet küldött, melyben figyelmeztette, hogy meg fogja Őt fosztani pár értékes dolgától. Ebben két társa, Galvács Jankó és Pintér Pesta segédkezett s tartottak vele a „töltésen”. E két haramia azonban nem helyeselte, hogy fényes nappal állítsanak be a grófhoz, ám Vidróczkinak eszében sem volt elállni tervétől. Az erőszakoskodás egészen addig fajult, míg vezetőjük, hogy szavának nyomatékot adjon, rá lőtt Pintérre, s Galváccsal folytatta tovább az utat. Útközben azonban, nem tudni mi miatt történehetett, de a betyár meggondolta magát, és Galvácsot mégis csak visszaküldte a sebesült társukhoz, akik ketten utolérve Vidróczkit, hátulról megsuhintották egy baltával. A legenda szerint, az élők közül eltávozott bükki betyárt letakarták azzal a híres szűrével, melyre még a miskolci vásáron tett szert, a mellére pedig rátettek egy százforintos bankót, és egy cédulát annak jeléül, hogy, nem egy egyszerű halandó fekszik a földön, hanem a híres Vidróczki Márton.

Hozzá tartozik e baljós betyártörténet végéhez, hogy amikor be kellett azonosítani a szűr alatt fekvő elhunytat, a szolgabíró elsőként a betyár édesanyát hozatta be, aki viszont semmiképpen sem szerette volna felvállani fiát. A szolgabíró csalafinta módra bezáratta az asszonyt egy sötét tömlöcbe, ahol két napig éheztette, mire végül is megtört és elismerte Marci fiát.

Epilógus

A Bükk és Mátra szélenyhében nyíló, mélyen betorkolló ereszes barlangjaihoz köthető betyárvilág, Vidróczki halálával végleg lezárult.  A betyárok emlékét már csak a tradicionális népi áthagyományozás, nagymamáink ízes és meredeken ívelt sztorijai és a levéltárban porosodó periratok őrzik, melyek alján a halálra ítélt betyárok keresztvonásaikkal tudomásul vették az ítéletet, bevallották gaztetteiket, amelyben legalább olyan hibás volt a kor, mint a megvesztegethető verbuválás, mely az egyébként is sanyarú sorsú talajvesztett szegénylegényből kétségbeesett, önhatalmúan is revansot követelő hegyi bujdosókat formált.

S ha mostanság véletlenül, Ómassa határában, a Hetemér völgyében csatangolunk, s elérkezünk a Háromkúti-barlanghoz, sárga varjúhájjal, mohával és páfránnyal körülvett sziklakapujában képzeletünkben ne féljünk felidézni azokat a nyírkos éjszakákat, mikor Vidróczki Márton cimboráival egy tábortűz mellett hallgatta a baljós szél süvítését, a széltől reccsenő fák kísérteties hangját, s az üldözött szarvasok bőgését. Mert ez volt Vidróczki igazi vad hangja.

És egy kimaradt történet… 

Így szólt a sztori.. Persze aki nem hiszi, járjon csak utána… 

Képjegyzék:

    1. kép Gemini: Egy betyár rajza  In: Google Gemini (A letöltés dátuma: 2025. április 10.)

    2. kép Rózsa Sándor kiszabadul ( Ligetműhely ) In: https://ligetmuhely.com/liget/rozsasandor-kiszabadul/

    3. kép Gemini: Betyár és mátkája In: Google Gemini (A letöltés dátuma: 2025. április 10.)

Irodalom:

• Berecz Krisztián: A sarudi betyárok In: Matrikula, 2021 /11. évfolyam, 1. szám
• Kolacskovszky Lajos : A magyar hegyek betyárromantikája In: Természetjárás, 1955 / 1. évfolyam, 9. szám
• Fellner Béla: Embercsontok Vidrócki, a híres bükki betyárföldalatti tanyáján In: Eger, 1939. január-június / 50. évfolyam, 87. szám
• Bodgál Ferenc: Vidróczki Marci halála in: Ethnographia / 82. évfolyam (1971)
• Újvári Zoltán: Vidróczki hagyományok Borsodból In: Borsodi Szemle, 1961 / 5. évfolyam, 1. szám
• Nagy Miklós: Betyárvilág a Bükk és a Mátra vidékén In: Hevesi Szemle, 1980 / 8. évfolyam, 3. szám
• Soltész József: Vidróczki két arcáról In: Élet és Tudomány, 1982. július-december /37. évfolyam, 37. szám
• Kolacskovszky Lajos: Egy hétig a Mocsáros-háznál In: Borsodi Szemle, 1961 / 5. évfolyam, 1-6. szám
• Damf Anna: Kimuzsikálta az ágyukból a cselédeket In: Heves Megyei Hírlap, 2012. december / 23. évfolyam, 302. szám
• Nagy Miklós: Betyárvilág a Bükk és a Mátra vidékén In: Hevesi Szemle, 1980 / 8. évfolyam, 3. szám
• Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton In: Népújság, 1953. december, 100. szám

Diósgyőr, a királynék jegyruhája

„Régen volt, nem mostanában

—Négyszáz évekhez közelget. —

A mikor Diósgyőr vára

Fényben, sok várakon túltett,

Állott a remek halastó ,

Művészileg rendezett kert,

Melly életet, hírnevet még

Dicső Mátyásunk alatt nyert. —

A nyár szakát több királynő

Benne tölté udvarával,

Legutolsó Mária volt

Kiről a rege igy szárnyal…”

Eképpen kezdődik e legendás történet, mely Habsburg Máriának, a diósgyőri saroktornyos lovagvár utolsó királynéjának kissé lidérces históriáját meséli el. A történelem folyamán nem csupán e királyné kapta meg jegyajándékul e várat, hiszen közel 100 esztendőn keresztül, egészen a mohácsi csatavesztésig, rajta kívűl kilenc koronás hölgy birtokolhatta eme rezidenciát.

Piast Erzsébet

Piast Erzsébet, másnéven, Lokietek Erzsébet volt az első tulajdonos királyné, akit ma férfiakat is megszégyenítő, igazi harcosként tart számon a történelem, hiszen a legenda szerint saját testével védte meg gyermekeit. Történt ugyanis, hogy 1330-ban Zách Felicián,  lánya megbecstelenítése miatt megpróbálta lemészárolni a királyi családot, mivel úgy vélte, abban, hogy a lengyel herceg elcsábította (megerőszakolta) a leányát, Erzsébetnek is része volt. A merénylet során a királynő saját testével védte meg a gyermekeit, s a sztori szerint e hadakozásban jobb kezének négy ujját el is veszítette. A merénylőt végül is Erzsébet étekfogója szúrta le, a gyermekeket pedig nevelőik saját életük feláldozásával oltalmazták meg. Na de lépjünk most tovább, Kotromanik Erzsébet királynéhoz, aki második hölgytulajdonosa volt e várnak, s aki bizony hosszú ideig, majd 17 évig váratta meg férjét, I. Nagy Lajost a gyermekáldással. Természetesen ezt a patt helyzetet, a közepkori jog okosan orvosolja, vagyis ha Erzsébet zárdába vonul, úgy érvénytelenítik a házasságot, s Lajos olyan új ara után nézhet, akivel jóval gyümölcsözőbb házasságot remél. Így a házaspár a dalmát tengerpartra utazik, majd ezt követően Erzsébet kolostorba vonul és imádkozik a gyermekáldásért. Az ima meghallgattatik, s csodák csodájára, mégis várandós lesz az addig meddő királyné.

       Cillei Borbála bevonulása a konstanzi zsinatra. A kép bal szélén látható koronás alak a lánya,

Luxemburgi Erzsébet

A királyi házaspár gyermekei között találjuk  pl. Mária királynét is, akit szintén birtokolja majd a lovagvárat. Mária halálát követően férje, Luxemburgi Zsigmond új feleségének, Cillei Borbálának adományozta az erődítményt, s innentől lett igazán a királynők jegyajándéka e vár.

Ellentétben a mai korral, az 1400-as években hazánkban, uralkodói körökben azért nem volt oly szerencsés dolog hűtlenségről, szeretőkről beszélni, hiszen - bár a magyar királyok, erkölcsi akadályaikat elengedve különösebb fenntartás nélkül bújtak ágyba választottaikkal- azért később mindig gondot jelentettek ezen liaisonok nem kívánt gyümölcsei. A közepeurópai, - úgy a magyar -  uralkodó familliáknál rendszerint, a  családi vagyont  az örökösök között osztották fel, így a "törvénytelen" gyermekek nem kevés bonyodalmat jelentettek az említett  jogi procedúránál. De térjünk vissza Borbálára, aki bizony - uralkodói család ide vagy oda -  kétes hírbe keveredett, ugyanis 1419-ben, mikor a nem éppen hűséges férje, Zsigmond a konstanzi zsinatról megérkezett, az a hír kelt szárnyra, hogy felesége Cillei Borbála az Ő távollétében, egy érsekkel és egy őrgróffal került túl közeli kapcsolatba. Ez a pletyka olyannyira felháborította az uralkodót, hogy feleségét és lányát is gyorsan eltávolította a városból. A száműzött magyar királynét jövedelmétől is megfosztották, s oly nélkülözéssel teli életet éltek leányával, hogy sokszor az alapvető higiéniának sem tudtak megfelelni. Ennek pedig tetvesség és betegség lett a vége. Sztorink mégis jól zárul, hiszen a rendek közbenjárására Zsigmond végül is Szakolcán összetalálkozott Borbálával és Erzsébettel, s lánya kérésére újra "szent lett a béke" közöttük. A  király s királyné, sérelmeiket félre téve, együtt éltek mindaddig, míg meg nem haltak.

                                         Podjebrád Katalin

S hogy a kiálynők között dúskáljunk tovább, folytassuk a sort Albert király hitvesével, Luxemburgi Erzsébettel, majd őt követve, Hunyadi Mátyás első feleségével, Podjebrád Katalinnal, akit a király hamar eljegyzett. Kunigunda 14 évesen fiút szült Mátyásnak, aki sajnos nagyon hamar édesanyjával együtt meghalt  gyermekágyi lázban. A megözvegyült király ezután egészen hosszú ideig nőtlen maradt, majd 12 évvel később, 1476-ban vette el Aragóniai Beatrixet, akit  élete végéig a hitveseként tisztelt. Beatrix idejében élte e vár fénykorát,  ezen időszakban rengeteg külföldi vendég is fordult meg az úri rezidencián.  Mátyás kedvese után, Candale-i Annát és Jagello Annát is számba véve, talán meg is érkeztünk utolsó királynénkhoz, aki II. Lajos Mária nevű felesége volt. S bár a 15.században nem volt sem divat, sem kiváltság szerelemből házasodni, mégis e nász szereplői a szerelemi házasság képviselőivé lettek. Napjainkig fennmaradt érdekesség Habsburg Máriáról, hogy időről időre megfestette férje portréját, mely festményeken már kész férfiként jelenik meg a 20 éves korában elhunyt Lajost. Legyünk őszinték, ott motoszkálhat azért bennünk a kérdés: Biztos, hogy a szerelem vezette az ara ecsetvonásait? Az örök, síron is túli szerelem volt ez, vagy inkább az a cél, mellyel Mária megerősíthette az uralkodói-helytartói legitimitását Németalföldön?

                                               Habsburg Mária

Erre hiteles válaszunk természetesen nincs, ahogyan arra sem, hogy a négy torony melyike kaphatta meg az utókortól az"ördögi" jelzőt a fenti néprege szerint. S hogy miért, mivel s kinek kellett elszámolnia utolsó várkirálynénknak, Máriának a diósgyőri toronyban, arra  Dobos Dani ad választ egy 1850-ben lejegyzett érdekes, mégis hátborzongató népregéjében. :-)

 Bús , komor volt az ég , homlokán mint redők

Barangoltak sorban a nehézkes felhők ,

Koronás tetején a zord bükk hegyláncnak

A fáradt fellegek — mind pihenni szálltak.

E barna éjszakán Diósgyőr várából

Kísértetiesen — bádgyadt mécs világot,

Egyik tornyában fönt bársonyos karszékben

Ül virasztva egy nő , — könyv van a kezében. —

Karcsú — könnyű termet, arca rózsa nélkül —

Nyakát hollófürtök hullámozák körül. —

Mióta hű férje Mohácsnál elveszett,

Remete módjára itten özvegykedett. —

Elhagyott és bús volt mint őszi éjszaka,

Látogatlan lévén pompás nyári laka :

De künn a természet a mint sötétedett

Hozzá a vidámság is akként érkezett. —

Mindig varázs fényben úszott a gyöngyszempár ,

úgy látszék, ő még illy későn vendéget vár.

Fölnyilik az ajtó : barna szikár lovag

Gondatlan járással az özvegyig halad ,

Hófehér jobb kezét szokott tiszteletből

Megcsókolja, s mellé egy karszékbe leül.

Illyenkor derül föl a busongó özvegy,

A halvány királynő arcát pir szállja meg,

úgy látszék fiatal vendége körébe

Nem sokat pillantott a múltak könyvébe.

Negyed óra múlva helyt változtatónak —

S nagy értékű pénzben addig kártyázónak ,

Mig a vártoronynak érc-hangu órája

Éjfélt kongott a vár minden szobájába.

 Ekkor a fiatal rövid búcsú után

Szellőként suhant ki a vár főkapuján.  

Az éj egymásután kártyázgatva telt el.

Egyik fél sem tölt be ön nyereményével,

jabb intéseknek vagyok kitéve.

Utolsó óráin egy pénteki napnak

Szerencse nem szolgált a vár asszonyának ,

Vesztett mindig egyre , — levert lengedélye ,

Nagyobb nagyobb fokra hágott szenvedélye ,

 A nő összesepri kincsét az asztalon ,

 

És most feltétezik az utolsó vagyon .

 Síri csendesség lett: a fiatal vendég Nyert.

Mire a nő arca beszült haragban ég. 

Vége a játéknak , — hahogy tetszik holnap

Folytathatjuk ismét, holnapra elvárlak !‘

„Nem, nem, szép királynőm ". — szólt az ifjú bátran —

Nem fogyhatál még ki, egy szép kincsed még van ,

Tedd föl azt, lehet hogy az által lesz nyertes .

Keresd a szerencsét, ő viszont fölkeres ! . . .“ ,

De mi lehet e kincs ,szólott halkan amaz : —

„Nem más királynőm , mint fenséges lelked az !“

Elborzadt az asszony , e nagy kívánatra

Nem volt elkészülve. Lelkemet kártyára

Nem adom , bár mit kérj , mindenem felteszem .

Fel várom , ékszerim , de saját lelkem nem !‘

„Hidd el magos úrnőm, nem lesz érdektelen

Szerencsét kisértni meglevő kincseden !“

,Legyen az is tied !‘ szólt ingerült hévvel

Nem gondolva semmit, semmit, ön lelkével.........

A kártya leosztva. — „Lelked is az enyém ,

Eljövök érte a harmadik nap éjjén ! ! !

Az éj eltűnt, — a nap legelső sugára

A nőt oltár előtt térdelve találta ,

Rajta szőrköntös van , kezében olvasó ,

Lelki nyugalomért rezgett ajkán a szó. —

Hatvan évű papja Ladár van mellette ,

Ki a bűnbánó nőt egyre vezeklette ,

Hallatja a vallás vigaszt adó szavát

Eljátszott lelkeért erős lelket öld,

Így telt el a két nap, eljött a nagy éjjel

A pokol nem ért fel ennek rémképével,

Künn a derült égen a holdvilág úszott —

A torony órája tizenkettőt kongott,

Koromsötét lett, és a vihar szárnyra kelt.

Mennydörgött — villámlott, — fölrázta a kebelt. —

Az említett pompás , nagy játszóterembe

Borzasztó robajjal hét mennybe csapott be.—

A nő s agy ezt hallván , rögtön térdre estek ,

Istentől hangosan segedelmet kértek.—

Földig rendült meg a torony és elhasadt.

Eltűnt róla tető , a puszta fal maradt. —

Újonnan épitni hiában próbálták

Több gazdag családok , több századokon át .

Az átkozott tornyon a mi nappal épült

Éjjelre — akármint — de rendesen eltűnt.

— A népnél azóta példabeszéddé vált,

Hogy Lajos özvegye ördöggel cimboráit.

Azért ezen tornyát Diósgyőr várának

Nevezik maiglan : „Ördög-torony“ának.

(Dobos Dani)   

Képek forrása:

Diósgyőr, királynék jegyruhája 

In:https://studhist.blog.hu/2017/03/27/diosgyori_var_a_kiralynek_jegyruhaja

 Habsburg Mária

In:https://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg_M%C3%A1ria_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9_(1505%E2%80%931558)

Cillei Borbála bevonulása a konstanzi zsinatra. A kép bal szélén látható koronás alak a lánya, Luxemburgi Erzsébet, 

In: https://ntf.hu/index.php/2016/10/22/a-csalfa-magyar-kiralyne/

Podjebrád Katalin

In: https://hu.wikipedia.org/wiki/Podjebr%C3%A1d_Katalin_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9

 Habsburg Mária

In: https://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg_M%C3%A1ria_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9_(1505%E2%80%931558)

 Irodalom forrás

https://femina.hu/kapcsolat/piast-erzsebet/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg_M%C3%A1ria_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9_(1505%E2%80%931558)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Podjebr%C3%A1d_Katalin_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9

https://ntf.hu/index.php/2016/10/22/a-csalfa-magyar-kiralyne/

https://femina.hu/kapcsolat/piast-erzsebet/

https://diosgyorivar.hu/kiralynek-sorsok-kotromanic-erzsebet

https://mult-kor.hu/vegignezte-edesanyja-kivegzeset-az-elso-magyar-kiralyno-i-maria-20210517

https://gesta-populorum8.webnode.hu/l/piast-erzsebet/

https://studhist.blog.hu/2017/03/27/diosgyori_var_a_kiralynek_jegyruhaja

https://24.hu/tudomany/2024/03/08/hunyadi-matyas-magyar-kiraly-felesege-podjebrad-katalin-halala/

Manapság gyakorta halljuk azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött van egy nő, aki támogatásával biztosítja a férfi előmenetelét. Nem újkeletű ez, hiszen visszatekintve a történelem folyamán valószínűleg minden hős férfi mögött állt egy nő, aki szerelmes és bátorító szavaival hitet és erőt juttatott kedvesének. S nem volt ez másként a hazafi férfiak idején sem, amikor a forradalom és szabadságharc zavaros időszakában asszonyok százezrei naphosszat imádkoztak hitvesük után, s omlottak ölelő karjaikba egy-egy véres összecsapást követően…

Persze nem feltétlenül szükséges piedesztálra emelni minden sikeres Férfi mögött álló hölgyeményt sem, azonban lássuk be, az esetek többségében nem elhanyagolható az a háttérmunka, mely pl. a diósgyőri kohászat fénykorát megalapozó gyáralapítónak is kijutott. Talán kevesen tudjuk, de Fazola Henrik, aki megszállottságával és szűnni nem akaró törekvő természetével, ha nem is érte meg az általa megálmodott sikert, mégis alapjaiban előkészítette a diósgyőri vasgyártást.

Linczin Anna Mária portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt)

Anna

A vágyai által vezérelt gyáralapító magánéletéről pedig nem sokszor hangzik el, de hosszú esztendőkön át facéran élt, csupán egészen meglett férfi korában, 1767. május 3-án, majd 37 évesen kötelezte el először magát, vagyis vezette oltár elé a nála lényegesen idősebb szomszédnőjét, Linczin Anna Mária hímzőnőt. A köznyelv szerint nem is igazán ámor nyila találta szíven a „Vasembert”, mind inkább üzleti szempontok döntöttek e frigy létrejöttekor. Fazola Henrik ugyanis az egri lakatosműhelye mellett nem kevés időt szánt akkortájt a bükki hegyekben való vasérckutatásaira. A dátumok alapján, 1770-ben Mária Terézia kiadja a Diósgyőri Vasmű alapítólevelét, Fazola megkapja a faktor titulust, s ugyanezen évben kijelölik a gyárépület helyét is.  1771-ben a tervezési munkálatok mellett megindul a nagyolvasztó és a hámorok kivitelezése, majd 1772 tavaszán Henrik végre befűti az ómassai vasolvasztót. A gyáralapító komoly elfoglaltságának okán Anna marad majd Egerben, és megbízható társként gondját viseli férje részben leépített egri lakatosműhelyének és jószágainak. Tehát szerelem ide vagy oda, Linczin Anna Mária kezében Fazola Henrik biztonságban tudhatta ingóságait. Kettejük története azonban mégsem végződik happy enddel, hiszen Anna röviddel betegeskedése után meghal, 1772. június 18-án, pont a mérföldkőnek számító gyáralapítás éveiben.

Tecla

 Fazola ezen időszakban szívesen kereste azon tehetősebb befektetők ismeretségét, akik betársultak volna részvénytársaságba. Így ismerkedett meg Karl Ferenccel, az Esterházy Miklós ezredében katonai sebészként működő főorvossal, valamint Karl Ottóval, aki Bécsben, a Mária Terézia testőrségében főhadnagyként teljesített szolgálatot. Így hamar el is érkeztünk Karl Ferenc, Tecla nevű lányához, aki rögvest lebilincselte a gyáralapítót szépségével és fiatalságával. Természetesen e vonzalom kölcsönösségét mutatta, hogy a szemtelenül fiatal lányra meglepően jó hatással volt Fazola sokoldalú és markáns egyénisége, ami egészen addig fajult, míg nem a gyáralapító ismételten házasságra adta a fejét, és 1772. október 5-én, négy hónappal Anna halála után, feleségül vette Teclát. Nem posztunk, hogy összehasonlítsuk e két hölgyeményt, azonban történetünkhöz hozzá tartozik, hogy míg Anna kevésbé tudta férje szárnyalását érdemben segíteni, addig Tecla kedves és hűséges szövetséges társnak bizonyult, úgy az örömök, mint a nehéz feladatok terén. Egyébként felesége két szép gyermekkel örvendeztette meg férjét, pedig az akkor 18 éves arának nem lehetett könnyű dolga. A kényelemhez szokott életmódja ellenére, követnie kellett 42 éves férjét a zordnak tűnő bükki közegbe, ahol csupán verőhámorok és erdőtisztások voltak nagyrészt, illetve néhány kőből és fából készült munkásház.

Ismerve, hogy Fazola mennyi anyagi és szakmai nehézségen ment keresztül, Tecla végig méltó segítőtársa volt férjének a gyárépítés és az üzem beindításának kritikus és stresszes időszakában is. Történetünkben azonban ismét elérkeztünk egy újabb drámai ponthoz, amikor kettejük kapcsolata véget ér, és a 25 éves fiatalasszonynak búcsút szükséges vennie 49 éves férjétől. Fazola Henrik, aki az udvari kamarával vívott egyenlőtlen harcában elbukva, tizenegy napi betegeskedést követően tüdőgyulladásban távozik az élők sorából, Teclát nem kifejezetten módos özvegyként hagyta magára, hanem sajnos hatalmas anyagi nehézségek közepette. A fiatal feleség, megőrizte az özvegyi fátylat, két gyermekükkel, az 5 éves Frigyessel és a pár hetes Borbálával Hámorban maradt, s a kamara, atyai kegyelméből folyósított 200 forint évjáradékból nevelte fel gyermekeit. Fiúkkal Frigyessel elvégeztette a selmecbányai bányászati, kohászati akadémiát. Talán a sors csekély jutalma, hogy Tecla nagy boldogságára láthatta Frigyes szakmai karrierjét megvalósulni, akit azonban később utolért édesapja sorsa. Bár Fazola Frigyes lett a diósgyőri vasgyár igazgatója, s neki köszönhetően vált európai hírnevűvé a már említett miskolci acélgyár, úgy Bécs mégis megbuktatta Őt is. Később Rhónicra helyezték Frigyest, majd végül édesanyja hámori házában talált menedéket, ahol is Tecla, e kies és zord völgy lakóinak anyja, 1831-ben, 77 éves korában követte férjét. S bár a nagy Vasember hamvai jeltelen sírban nyugszanak, azonban Teclának a hámori temető alábbi felirattal ellátott sírhelye ad örök otthont:

„Itt nyugszik a völgy lakóinak anyja, Tecla Fazola. Sokat vetett és keveset aratott.”

Fazola Henrik portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt)

Epilógus:

Fazola Henrik vállalkozása hosszú és kemény harc volt, onnantól kezdve, hogy megfogalmazódik benne a vasmű létrehozásának merész gondolata. A bányakutatások alatti egészségtelen életmód, a gyáralapítás és a folytonos harc Béccsel, felőrölte szervezetét és beteggé tette a "Vasember"-t, aki utolsó leheletével is küzdött azért, amit megálmodott. Bukása példaértékű és kiemelendő, hiszen nem véletlen nevezte Kriston Béla könyvében „Megszállot”-nak a főhőst. A faktor ugyan vállalkozásában kevés hangsúlyt helyezett a profitra, azonban - ahogyan Porkoláb László gyönyörűen megfogalmazza könyvében - alkotóképességét, munkabírását, s az ebből adódó vagyonát maradéktalanul a tudomány, a művészet és az ipari kultúra fejlesztése és haladása szolgálatába állította. Pályafutása alatt, két hitvese által segített törekvése nem lett eredménytelen, hiszen az addig iparilag fehér foltnak számító vidéket immáron bekapcsolta hazánk vasiparába, így lett az ország vasipartörténetének nagyon is kiemelkedő alakja.

Forrás:

Kriston Béla: Fazola Henrik In: https://adt.arcanum.com/hu/view/BanyaszatiEsKohaszatiLapok_1987_KohaszatiLapok/?query=Linczin+Anna+M%C3%A1ria&pg=422&layout=s

Sugár István: Fazola Henrik és Lénárd In:https://library.hungaricana.hu/hu/view/HevesiSzemleNaplo_1979/?pg=125&layout=s

Fegyverneki Zoltán: Fazola, a gyáralapító In:https://adt.arcanum.com/hu/view/DiosgyoriMunkas_1979_1/?pg=97&layout=s

Csiffáry Gergely Porkoláb László: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez; Fazolák Würtzburgtól Diósgyőrig; Miskolc1999

Kriston Béla: A völgy lakóinak anyja In: https://adt.arcanum.com/hu/view/DiosgyoriMunkas_1979_1/?pg=97&layout=s

Képjegyzék:

Korabeli rajz fényképe Hámorról In:https://adt.arcanum.com/hu/view/DiosgyoriMunkas_1979_1/?pg=97&layout=s

Fazola Henrik portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt) In:Csiffáry Gergely Porkoláb László: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez; Fazolák Würtzburgtól Diósgyőrig; Miskolc1999

Linczin Anna Mária portréja (Wittmann Antal festménye 1770 előtt) In:Csiffáry Gergely Porkoláb László: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez; Fazolák Würtzburgtól Diósgyőrig; Miskolc1999

Ismerős lehet a magyar irodalomból Karinthy erős akaratú hőse, aki közel félszáz alkalommal volt képes leszokni a dohányzásról. Többször próbálkozott, ahogyan az a hölgy is, aki megpróbált „leugrani” a Molnár-szikláról. A vérbe borult, testén durva horzsolásokkal teli nő, mielőtt követte volna az öreg molnár példáját, lélekerősítőként egy üveg mennyiségű konyakot ivott. A sziklakeresztig el sem jutván, folyton visszacsúszott az úttestre egészen addig a sokadik kísérletig, míg  végül is feladta a heggyel való küzdelmet. Ez volt a 32. sikertelen öngyilkossága.

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült. adt.arcanum.hu /

Lillafüred magas sziklaszirtjei, feneketlen mélységűnek látszó tava sokszor nem csupán a lelkes természetszerető turistákat vonzotta, de azokat a végső elkeseredetteket is, akik már feladták a reményt és lelkük örök nyughelyét vélték megtalálni Lillafüreden. A Taj-tó ( Később Hámori-tó ) smaragdzöld sötét mélysége vagy a Molnár-szikla csábítóan kiszögellő oromcsúcsa csak néhány pont, mely bizonyára bőven tudna mesélni a levegőért vagy éppen fogódzóért kapkodó pára utolsó kiáltásairól. Mérgezések, búcsúlevelek, lángoló házak.  De hiszen ezek is itt történtek. Ahogyan 1911-ben is, amikor két életunt kamaszlány nem látva kiutat, a Hámori-tó vízébe vetette magát. Sajnos még fájdalmasabb a sztori attól az apró körülménytől, hogy a 17 és 18 éves Magyar Julianna és Kádár Margit, hogy biztosra menjenek, kötényeikkel egymáshoz is kötözték magukat.

Tragédiák a Taj-tó körül

Később, az 1920-as évektől egyre többször számolt be a sajtó a Taj-tóhoz  köthető tragédiákról. 1929-ben például Dálnoki József napszámos fürdés közben merült úgy el, hogy már csak holtestét hozták fel a mélyvízből. Persze nem mindig találtak rá azonnal az áldozatra. Lipták Dezső, aki öngyilkossági szándékkal vetette magát a Hámori tóba, sajnos csak 15 nap után került fel a  smaragdzöld  vízből. Fáradhatatlanul sorolhatnánk azon tragédiákat, melyekben egy dolog mindig közös volt: a biztos halállal végződtek.

Hámori-tó

Maradjunk most a Hámori-tónál, melynek vízén a csónakázás ma sem veszélytelen. Azonban a 30-as években bizony mentőmellény nélkül is gyakorta beültek a csónakba a laza kis evezésre vágyakozó fiatalok. Ilyen könnyed csónakázásnak indult 1934 májusában Morvai Emil bányász is, két barátjával és 3 leánnyal a hámori búcsú délutáni mulatságában. A kis társaság önfeledten szórakozott vígan egy csónakban, amikor is az megbillent és felborult. Mindenki megmenekült, kivéve Morvait. S hogy mikortól volt tilos hivatalosan is a fürdőzés, azt pontosan nem tudjuk, de 1972-ben már tábla próbálta visszatartani a mélyvízű tóban való lubickolásra és úszásra vágyókat. Tiltó tábla ide vagy oda, ugyanezen évben Arlett Imre mégis megpróbálta a lehetetlen, s beúszott a tó közepére, ahol elsüllyedt. Testét csak másnap reggel tudták csáklyákkal felhozni.

Tragikus románc

Természtesen ma már nem lepődünk meg, ha arról mesélnek nekünk, hogy annak idején, pontosan 1934-ben, a Palotaszálló liftkezelő inasát könnyű románc kötötte az egyik szobalányhoz, akivel hamar össze is melegedett. A  nem egészen "happy end"-el végződő történet alapján, az alig 17 éves Tivadar és a szobalány csónakázni mentek, azonban délután megunhatták mindezt, s a parton kezdtek incselkedő kergetőzésbe. A lány fröcskölni kezdte a fiút, aki a lányhoz akart volna ugrani, azonban őt magával rántva a tóba esett. A 7 méter mély vízben hamar tovább sodródtak mindketten, ám a lányt kimentették, a fiúra sajnos csak az esti órákban találtak rá. A történet részbeni szerencséje, hogy a szobalánynak az izgalmakon kívül semmi baja nem lett.

Rálátás a Palotaszálló teraszára és az Egri országútra

Bíróság előtt

Az öngyilkosságokon és a meggondolatlanságból adódó tragédiák mellett itt is történt olyan bűntett, melynek több orgánum is hangot adott. 1926-ban valószínűleg kiemelt cikként olvashattuk volna arról a lillafüredi gyilkosságról is, melyet egy szabósegéd követett el gazdatársával szemben. Hisszük vagy sem, a két férfi annyira haragos viszonyban állt egymással, hogy erőteljesen birokra keltek, s a szabósegéd egy ollót döfött társa gyomrába, majd egy rántással felmetszette azt. S hogy a gyilkosság nyomait eltüntesse, szalmaköteget hozott, majd felgyújtotta a házat. A szomszédok azonban észrevették és eloltották a tüzet illetve megtalálták Nagy András szörnyen összeszurkált holtestét. Kovács hamar bevallotta tettét, aki először gyújtogatás miatt állt statáriális bíróság elé, mely egyetlen tárgyalás alatt hozta meg a döntését. Érdekessége a statáriális bíróságnak, hogy abban az időben  vagy halálbüntetést vagy felmentést hozhatott ítéletként, nem volt lehetőség sem fellebbezésre sem kegyelemre. 

És amiről még nem beszéltünk: a mérgek és fegyverek...

Az 1900-as években igencsak gyakorinak számítottak a különféle mérgekkel, illetve a revolverrel elkövetett gyilkosságok.  Ez utóbbi fegyver lett a biztos eszköz annak a 25 éves lánynak a kezében, aki búcsúlevelet sem hagyva, szíven lőtte magát Hámor egyik munkásházában. Martin Gizella, 1934-ben a családja számára is ismeretlen okból hajtotta végre tettét. Sokáig foglalkoztatta a korabeli sajtót, annak az Amerikából vissza vándorolt magyar úriasszonynak az esete is, aki Lillafüreden a Palotaszállóban egy egyszerű altatószerrel mérgezte meg magát. A Veronált egyébiránt 1903-ban hozták elsőként forgalomba, ami újdonságként hatott az álmatlanságban szenvedőknek. Elhíresűltségét azonban annak köszönhette, hogy rengetegen követtek el vele öngyilkosságot, köztük Juhász Gyula költőnk is. Ez a rossz szokás adott alapot arra, hogy az alvászavaros betegek szinte kényszerképzetüknek tartsák azt az elgondolást, hogy az altatók rendkívül veszélyesek lehetnek. Visszatérve az ötvenév körül járható Kőszeghi-Winkler Eleknére, miután visszatért ura elhunyta után hazánkba, vagyonának nagy részét felélte, és nem igazán tudta az itthonlétet megszokni. Gondolatai az elmúlás körül keringtek, sokszor hangoztatta rokonainak, hogy miután egyedül marad, senkire sem szeretne rászorulni. Az asszony búcsúlevelében megkérte a hatóságokat, hogy elhunyt férjével a hámori temetőben szeretne nyugodni, majd az említett Veronállal vetett véget életének.

 Gondoljunk vissza Agatha Christie, gyógyszerészetben is jártas krimiszerzőnkre, akinek a 20-as évektől publikált regényeiben is gyakorta olvashattunk az italokba csempészett mérgekről. Ebből az aspektusból talán nem is kell csodálkoznunk azon, hogy bizonyos reményvesztett emberek, a Poirot filmekbe is tökéletesen beleillő Palotaszállót keresték fel és nyelték le a számukra minden szenvedés végét jelentő vegyületet.  Igy tett Dr. Weiser István is, akinek története hatalmas port kavart 1927-ben, hiszen a fiatal orvos háromszor próbálta meg lelkét a túlvilágra juttatni, s öngyilkossági tetteinek egyik helyszíne a Palotaszálló volt. Első kísérlete során morfiummal mérgezte magát, majd félév után pedig kétszer kokainnal.  Ám kanyarodjunk most vissza egy margitszigeti rendőrgázolás ügyére, itt ugyanis a fiatal orvos neve többször is felmerült. Egy korházi altiszt a rendőrségen tett bejelentése alapján Őt látta elkövetőként. Az Új Szent János kórház alorvosa azonban sziklaszilárd alibivel rendelkezett, így hamar ejtették ellene a vádat.

Dr. Weiser István

Az ügy utóéletének tudható be, hogy dr.  Weiser  revansot vett és un. későbbbíróság elé állította a vádaskodó altisztet. A szegény orvos azzal viszont kevésbé számolt, hogy idegeit a kihallgatással járó izgalmak megviselhetik, továbbá az anyagi terhek is egyre intenzívebben gyötörték. Az már csak hab volt a tortán, hogy az ügynek köszönhetően az Új Szent János korház nem újította meg az orvos szerződését, autóját pedig, amely miatt annak idején a margitszigeti rendőrgázolással gyanúsították, lefoglalták. Szumma szummárum, Weiser élete a morfium felé siklott, majd egy csütörtöki nap feldúltan elszaladt otthonról. A szülők hamarosan kaptak is hírt felőle, egy miskolci távirat formájában, mely szerint a fiúk a Palotaszállóban nagy dózísú morfiummal mérgezte meg magát. Később 1931-ben interjú készült a sebészorvossal, mely során a riporter rákérdezett arra, hogy miért pont Lillafüred ? Erre a kérdésre eképpen válaszolt Weiser:

Messze akartam menni attól a helytől, ahol orvos van. Tudtam, hogy Lillafüreden nincs idény és gondoltam, itt majd elintézem a dolgot. Kedden érkeztem meg és szobát vettem. Úgy látszik azonban, hogy az, hogy csomag nélkül érkeztem, feltűnhetett, mert mint később kiderült, minden lépésemet figyelték. Ha sétálni mentem, követett valaki,ha  lefeküdtem, hallgatóztak, szóval, semmit sem tehettem anélkül, hogy észre ne vették volna. 

 Epilógus

A természet gyakorta lesz gyógyír fájdalmainkra, egyfajta kitörési pont, ahol mindig önmagunk lehetünk, és ahol megújúlhatunk. Sohasem kéri tőlünk, hogy ott vágjuk el az életünkhöz való ragaszkodásunkat, hiszen mindig Mi döntünk. Folytatjuk, küzdünk avagy sem. Mi döntünk, hogy szívünket célozzuk-e meg a revolverrel, s hogy összekötözzük-e a kötényeinket, hogy mégbiztosabb legyen az a halál, mely lássuk be, hamis megoldást kínál. A Hámori-tó most békés és csöndes víztükre, a vízesés friss robaja, a Palota gyönyörű és pazar szobái megőrzik a titkukat, s azon döntések miértjeit, melyekre mi, itt maradt élő emberek sohasem tudunk majd válaszolni. A körülöttünk elő természet viszont folyamatosan emlékezik, újra és újra látja, láttatja azon perceket amikor az ember elveszítette azt a fonalat, amely egy olyan élethez kötötte, amit már semmiképpen sem akart folytatni.

Hámor, Lillafüred  tisztelettel őrzik az emléküket. 

 A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült. 

Forrás:

Kis Újság, 1934. május, 47. évfolyam,  104. szám

Reggeli Magyarország, 1944. május , 51. évfolyam,  98. szám

Déli Hírlap, 1972. július, 4. évfolyam,  166. szám

Szegedi Friss

Újság, 1926. október-december, 27. évfolyam, 299. szám

Világ, 1911. augusztus, 2. évfolyam, 191. szám

Békésmegyei Hírlap, 1929. július-szeptember, 9. évfolyam, 167. szám

Debreczeni Újság, 1930. augusztus, 34. évfolyam, 275. szám

Az Est, 1931. április, 22. évfolyam, 95. szám

Magyar Hírlap, 1931. szeptember, 41. évfolyam, 209. szám

Észak-Magyarország, 1993. szeptember, 49. évfolyam, 209. szám

Zalamegyei Ujság, 1933. július - augusztus16. évfolyam, 202. szám

Újság, 1931. április, 7. évfolyam,  95. szám

Magyar Jövő, 1934. január-március, 16. évfolyam 41. szám

Képjegyzék:

Lillafüred 1925 (Nagy Károly adományozó ) In: https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Lillaf%C3%BCred

Hámori-tó 1930 ( Magyar Földrajzi Múzeum ) In:https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Lillaf%C3%BCred

Rálátás a Palotaszálló teraszára és az Egri országútra ( Papp Éva adományozó ) In: https://fortepan.hu/hu/photos/?q=Lillaf%C3%BCred

Fekete selyemruhába öltözött, masa mellé tette férje hamvvedrét és rózsafüzérrela kezén veronállal megmérgezte magát egy úriasszony a lillafüredi Palota-szállóban

In: Reggeli Hirlap, 1933. január, 42. évfolyam, 13. szám

Érdekes büntetőügyet tárgyalt a miskolci törvényszék 1932 júniusában, ugyanis egy különös csalás miatt került egyesbíró elé egy szilágysomolyói származású magyar, aki megpróbálta kijátszani a lillafüredi vendéglátást.

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült./

Történt ugyanis, hogy Guttfreund Sándor Pittsburgból, aki elektrotechnikai gyártulajdonos is volt, néhány hétig Budapesten tartózkodva, elhatározta, hogy beutazza azon alföldi városokat, melyekhez gyermekkori emlékei kötik. Sajnos utazásai során Debrecenben megbetegedett, s orvosai azt a tanácsolták, hogy menjen el olyan magaslati helyre, mely levegőjével gyógyír lehet majd „megtámadt tüdejére”, mondjuk Lillafüredre. A gyáros így is tett, azonban a hámori üdülőhelyre érkezve azt vette észre, hogy az árak  merőben a magaslatban voltak, ezért úgy határozott, olcsóbb helyen keresi majd a gyógyulást. A pályaudvarra visszaérkezve azonban egy titokzatos idegennel párbeszédbe elegyedett, akivel próbálta megosztani a fájdalmát, hiszen Lillafüred valóban mesés lett volna, az árakat leszámítva. A pályaudvaron újonnan szerzett barát kedvesen megvígasztalta az amerikai magyart, s azt tanácsolta, hogy nyugodtan menjen vissza Lillafüredre, és adja ki magát köztisztviselőnek, így talán lefaraghatja  a gyógyulás költségeit.

Gottfreund megfogadta a tanácsot, lemondta az utazást és hamarosan visszatért Lillafüredre ahol, mint köztisztviselő jelentkezett be, hogy igénybe vehesse az erre a titulusra járó különféle kedvezményeket. A szálloda azonban felfigyelt a gyáros egyes kijelentéseire, amik azt a gyanút keltették, hogy valóban csalóval van dolguk. A csendőrök kiderítették, hogy az érdekes és felettébb gyanús vendég sohasem volt köztisztviselő, így hamar letartóztatták és ügye az ügyészség elé került. Gottfreund  azzal védekezett, hogy erszényéhez képest túlon-túl drágának találta a lillafüredi árakat. A pittsburgi gyárost az egyesbiró ugyan bűnösnek mondta ki csalás vétségében, ám mivel a kárt az amerikai magyar önkéntesen fizette vissza, úgy csupán hétnapi fogházbüntetéssel sújtotta, amelynek letöltését rögtön meg is kezdte a miskolci fogházban.

A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült. 

Forrás:

Reggeli Hirlap, 1932. június, 41. évfolyam, 129. szám

Képjegyzék:

Palotaszálló étterem, Lillafüred 1940-es évek

In: https://hu.museum-digital.org/singleimage?imagenr=42771

Palotaszálló étterme Lillafüreden az 1930-as években

In: https://mandadb.hu/tetel/289890/Palotaszallo_etterem_Lillafured

Lillafüredhez nemcsak az a híres írótalálkozó köthető, melyen megszületik József Attila Óda című költeménye, de itt rendezték meg az 1939-es évek júniusában az első lillafüredi Nemzeti Filmhetet is, amely abban az időben a kátyúba jutott magyar filmgyártás újra megindulásában és a magyar film regenerálásában játszott döntő szerepet.

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült./

 A 30-as évek végén, a filmhatóságok úgy döntöttek, hogy a háborús viszonyok ellenére is ismét érdemes lenne megtartani a magyar filmseregszemlét, hiszen a magyar film jelentős tényező lehetne az európai piacon. Ezen eseményen a szervezők és a színészek népszerű előadásokkal és filmbemutatókkal próbáltak rávilágítani arra, hogy milyen utakat jár a magyar film s hogy mi az oka annak, hogy a magyar filmgyártást addig nem vitte az út a "külföldi fellegek" közé.

1939. június 3-án Dr. Kristóf József, a szállók kincstári vezetője, illetve a Palotaszálló igazgatója olyannyira nagy lelkesedéssel fogadta a Filmhét tervét, hogy úgy döntött, a szálló nagytermében Film-bált is rendez. A színészek belépődíj nélküli hangversenyt adtak amellett, hogy levetítették azokat az új filmeket is, melyek addig még nem igazán kerültek nyilvánosságra.

 1940-ben a Filmhét záróülése. Balról jobbra: Fekete Bertalan miskolci polgármester, Lengyel Sándor erdőigazgató, mint tanácsos, Váczi Dezső hírlapíró, Pogány Frigyes államtitkár, báró Wlassics Gyula államtitkár, Kiss Ferenc, Jeszenszky Andor vidéki főkapitány

(Foto Frisch, Miskolci )

A publikált sajtócikkek alapján a filmszemle három éven keresztül, egészen 1941 szeptemberéig került megrendezésre Lillafüreden, melyen természetesen voltak egészen rendhagyó történések is. Ilyen eset volt, amikor egy korabeli fiatal filmrendező, aki producere is volt saját romantikus filmjeinek, a Miskolc csapszéki túra után visszaérkezve a Palotába, erős indíttatással kitakarította a szálló teljes hallját, majd a folyosókat is. Tovább bolyongva, összetalálkozva, egy szintén fiatal zeneszerzővel, akit egyetlen ruhadarabjától, a fürdőköntösétől is megszabadítottak, mindketten morzsáig lakmározták a szálló ételkészletét. A vendégeknek, akik pedig a későbbiekben például bablevesre áhítoztak, érthetően rosszul esett, hogy a személyzet Miskolcról volt kénytelen számukra paszulyt hozatni. 

A lillafüredi Filmhét megnyitója

Kiemelendő, hogy az első, 1939-es Filmhét alkalmával vetítették le azt a fojtott levegőjű, de izgalmas meséjű kémtörténetet, amely közvetlenül a háború előtti időben játszódik Galíciában, az orosz határ mentén. A Toprini nász című filmben, mely kitüntetést kapott a filmszemlén, Tolnay Klári, Jávor Pál és Özvegy Zsóka, illetve Ryder Van mellett kiemelkedett Kiss Ferenc alakítása is, aki a kastélyában valóságos kémműhelyt rendezett be. A színész egy erőszakos és kegyetlen egyéniséget formál meg a vásznon, akit elér a sors keze, és egy revolvergolyó oltja ki az életét.

Képrészlet A Toprini nász című filmből

A következő, 1940-ben megtartott szemlén ugyan bált nem tartottak, azonban igen érdekes csata vette kezdetét, melynek dobhártyarepesztő hangja kellőképpen felverte a környék csendjét. A korabeli orgánumban publikált történet szerint Titkos Ilona,  Erdélyi Mici, Csikós Józsi, Fényes Szabolcs, Szentpály  István és felesége,  dr. Kauzer István, Nagy Sándor, Békeffy István és még többen csónakba pattantak, s a hámori tó csónak flottájából un. convoyt alakítottak. A flotta egyik fele a másik ellen éktelen harci kiáltásokkal fűszerezve indult támadásba. Az újságíró ekképpen publikálja az eseményt:

 „Szabályos harc indult meg a két csónaktábor között, a parton állók nagy örömére és mulatságára. Mondanom sem kell, hogy az egyes csónakösszeütközések után bőven hullottak vízbe a hősi harcosok, de a történeti hűség kedvéért le kell szögezni, hogy az első fenékbe fúrt és felfordult csónak dr. Kauser Istváné volt, az IBUSz filmikölcsönző igazgatóé, aki mellesleg az evezés Európa-bajnoka. A hámoritavi csata eredménye 6 elázott zakó, 3 eltört evezőrúd, 2 eltört és 4 megrongált csónak, nem is beszélve azokról a könnyebb női ruhadarabokról, amelyeket egy-egy evezőlapátos támadás tépett ronggyá. Az elnök úr bölcs szavait tehát csak részben fogadták meg azok, akiknek elpusztíthatatlan jó kedve a munka utáni szórakozást kereste. Hajnali cigányozás sem volt ritka most se, éppen úgy, mint tavaly, részt vettek ezekben azok a filmprimadonnák is, akik színesebbé, érdekesebbé tették a Filmhét talán kissé szürkén hivatalos jellegű programját.”

S arra a megállapításra, hogy a színésznők sokkal nagyobb számmal vettek részt az eseményen, mint a  filmek férfisztárjai, akik erről szinte tüntetőleg távol maradtak, a zsurnaliszta frappánsan reagált:

 „Kár, hiszen amit itt hallottunk, nekik is tanulságos lett volna…”

A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült.

Forrás: 

A lillafüredi filmhét egyik legnagyobb sikere: A Toprini nász  In: Szinházi Magazin, 1939. 2. évfolyam. 25. szám

A legszebben fotografált film:A Hotel Sacher In: Szinházi Magazin, 1939. 2. évfolyam.  26. szám

A nemzeti filmhét szeptember 12-én kezdődik In: Új Magyarság, 1941. július 158. szám

A magyar film regénye In: Film Színház Muzsika, 1965. 9. évfolyam, 11. szám

 Csata a hámori tón In: Szinházi Magazin, 1940. 3. évfolyam, 28. szám

Mint a női irodalom egyik különleges géniusza, úgy tehetség volt, korának népszerű ifjúsági és nőmozgalmi írója, verselője, a madárvilággal foglalkozó gyermekirodalom közkedvelt szerzője. 12 évesen, aki „jobb irodalmi vállalatoknak is sikeres gyűjtőnője volt”, un. tűpénzéből megtakarított 2 forintot küldött egy múzeumi díszterem díszítésére. Ahogyan újságok hasábján hívta fel a divatot követő nőtársai figyelmét az értelmetlenül díszelgő madárpreparátumok kalapokon való kerülésére, úgy szívesen közölte a legfinomabb „pörkölt recipőjét” is kezdő háziasszonyoknak. Sokoldalú írónőnk 106 éve ment el, augusztus 9-én...

/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült./

Herman Ottó feleségével

Az írónő, Borosnyay Kamilla 1856-ban látta meg a napvilágot, egy feldobolyi származású erdélyi református püspök leszármazottjaként. Édesapja, Borosnyay László őrnagyként harcolt az 1848-49-es magyar szabadságharcban. Bár Kamilla nagyon korán férjhez ment, sajnos első házassága nem sikerült, így keresett és talált vígaszt valahol egészen máshol, vagyis az irodalomban. Judit írói néven kezdett publikálni írásokat kolozsvári és budapesti lapokban, majd a Benedek Elek és a Pósa Lajos által szerkesztett, Az Én Újságom című gyermeklap közölte ügyes és kedves meséit és gyermekverseit.

A kreatív és figyelmes írónőt egy újságban megjelent vita hozta össze az utolsó autodidakta polihisztorral, Herman Ottóval, mely ismerettségből hosszú és tartós szerelem lett. A történet szerint 1883-ban a Vadászlapban publikált a stiglic öngyilkosságáról egy F.I. nevű állatbarát. Herman Ottó "bekóstolta" az írót, és kommentelte az írást. Erre jelent meg Kamilla, Judith álnéven írt cikke az Ellenzékben. Szó szót követett, és a polihisztor menten tollára csapott, hiszen tévtanok elterjedését kívánta megkadályozni. A tárgyilagos cikkekre jöttek a vidám, szellemes és finom válaszok Judith tollából. Az olvasónak esélye sem volt eldönteni, hogy kinek adjon igazat. 

Kamilla szellemes írásai különleges írói rutinról árulkodtak. Az akkor Erdélyből a fővárosba került elvált asszonyként maga szeretete volna megkeresni kenyerét, így  „háziipari munkatanítónői” oklevelet szerzett és a Kazinczy utca 3. szám alatt kezdett tanítani Budapesten. Herman Ottó ide küldözgette udvarló virágait és bókoló sorait is:

„Egy szép napon, hogy nyitva hagytam vackom ablakát, berepült azon egy kedves madár, melyet nem bírtam rögtön meghatározni, de amely sajátszerűen megindított. Az ön volt, Asszonyom. Régen, amikor még épszívű ember voltam, megalkottam magamnak a nő eszményképét s ön — Asszonyom — szakasztott mása.” - írta a polihisztor (1884. február 27.)

A Kamillának udvarló híres természetbúvár és szenvedélyes politikus Herman Ottó tevékenységének irányító fénye abban az időben természetesen Kossuth lett. A "Függetlenségi és 48-as Párt” tagja, majd képviselője lett Szegeden, utóbb Miskolcon, aki kétszer látogatta meg Kossuthot. Egyszer 1877-ben, majd később Kamillával teszi ezt 1894-ben. Ekkor születik meg majd Kamilla híres turini naplója. 

Ezen viharosabb időszakokban, 1884. június 14-én egy „Éljen Herman Ottó követünk” címeres röpcédula hátlapján írta meg kedveskedő levelét az írónőnek, mely a következőképpen szól:

 „Édes Madaram! Visszakerültem a tanyákról; öt percz múlva visznek. Mindig velem vagy. Még két nehéz nap! A talizmán folyton velem van s lesz, akár győz, akár bukik egyhangúlag megválasztott, szerető párod a pele”. - Írja Herman Ottó

Herman Ottó egy másik szívélyes levele Kamillához.

 „Édes Ezerkincs! A hangulatból és egyéb jelekből ítélve bukásom több mint bizonyos és ha ez bekövetkezik, úgy én holnap, pénteken este a 6 órai gyorsvonattal haza indulok. Várj nyájasan és teával. Ezerszer ölel és csókol Pelebácsid, a proletár.” -írja a tudós.

Természetesen kettejük utazásának, a turini útnak célja volt, Kossuth véleményét kérni, a pártból kilépni s új pártot szervezni. Mivel azonban a tervet Kossuth hevesen ellenezte, Herman Ottó lemondott az új párt alakításáról.

Mindezen viharos és kiszámíthatatlan időszak ellenére Borosnyay Kamilla életében is eljött az a boldog pillanat, amikor is frigyre kelt Herman Ottóval Nagy Ignác református lelkész előtt az avasi templomban, 1885. július 25-én. A közös otthonuk majd a híres Peleház lett, melyet a tudós feleség tervezett, s amelyet 1898-1903 között építtettek meg.  ( Menyasszonya kedvéért Herman Ottó ekkor egyik napról a másikra lemondott a dohányzásról, a napi száz cigarettájáról! )

A Peleház

A híres tudós a ma is gyönyörű hámori Peleházban írta meg világhírű munkáját, életének fő művét, a Magyarország pókfaunája című könyvet és későbbi, nem kevéssé híres munkáit is. Mind ezek mellett sajnos ebben az időben is megélhetési problémákkal küzdöttek. A tudós férjnek - nem lévén mandátuma - napi 2 forint 50 krajcárja volt csak meg, amit Vadnay fizetett egy-egy cikkéért. Meglehetősen visszavonult életet élt, gyanakvóvá, bizalmatlanná vált az emberekkel szemben fülbaja és fokozódó süketsége miatt. Egészsége megromlott, de felesége Kamilla ápolta. A tudós feleség a későbbiekben - maga is betegeskedve - férjét elveszítve, Pósa Lajos özvegyéhez költözött, aki Őt ápolta. Az írónő hetvenegyéves korában ment el örökre Budapesten, József körút 71. számú lakásán. 

Herman Ottó és mellette ülő felesége Borosnyay Kamilla

Végezetül, a gyermekirodalom e jeles alakja szerint, ahogyan az igazi töltöttkáposzta is csak a Királyhágón túl készülhet, úgy az igazi magyar pörköltnek a nagy magyar alföld a hazája. De talán nem is olyan magas az a Királyhágó – írja Kamilla - , hogy ne lehessen ide szép hazánkba átemelni azt, amit igazán érdemes.

„Én is ezt cselekedtem és nem bánta meg az uram. Próbálja meg magácska is.
Szívesen üdvözli
Herman Ottóné… „ -írja az írónő egyik olvasói levelében.

S íme a recept:

 A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült.

Képjegyzék:

Herman Ottó feleségével In: https://hermuz.hu/wp-content/uploads/2021/03/20_Mlakar.pdf

A Peleház In: https://adt.arcanum.com/hu/view/EletEsTudomany_1979_2/?pg=820&layout=s

Herman Ottó és mellette ülő felesége Borosnyay Kamilla In: https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarhelyiLatohatar_2014/?pg=117&layout=s

Herman Ottó levele In: Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

Forrás:

Budapesti Hírlap, 1929. október (49. évfolyam, 222–248. szám)

Magyar Nemzet, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

Vásárhelyi látóhatár, 2014 (5. évfolyam, 1-4. szám)

Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

Székely Hírmondó, 2014. november (19. évfolyam, 212-231. szám)

Szeged és Vidéke, 1916. augusztus (15. évfolyam, 177-202. szám)

A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1965

Élet és Tudomány, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

Fővárosi Lapok 1884. február (27-51. szám)

Fővárosi Lapok 1885. július (156-179. szám)

Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

Magyar Lányok, 1906 (12. évfolyam, 1-52. szám)

Háromszék, 2020. január (32. évfolyam, 8884-8907. szám)