Mint a női irodalom egyik különleges géniusza, úgy tehetség volt, korának népszerű ifjúsági és nőmozgalmi írója, verselője, a madárvilággal foglalkozó gyermekirodalom közkedvelt szerzője. 12 évesen, aki „jobb irodalmi vállalatoknak is sikeres gyűjtőnője volt”, un. tűpénzéből megtakarított 2 forintot küldött egy múzeumi díszterem díszítésére. Ahogyan újságok hasábján hívta fel a divatot követő nőtársai figyelmét az értelmetlenül díszelgő madárpreparátumok kalapokon való kerülésére, úgy szívesen közölte a legfinomabb „pörkölt recipőjét” is kezdő háziasszonyoknak. Sokoldalú írónőnk 106 éve ment el, augusztus 9-én...
/A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült./
Herman Ottó feleségével
Az írónő, Borosnyay Kamilla 1856-ban látta meg a napvilágot, egy feldobolyi származású erdélyi református püspök leszármazottjaként. Édesapja, Borosnyay László őrnagyként harcolt az 1848-49-es magyar szabadságharcban. Bár Kamilla nagyon korán férjhez ment, sajnos első házassága nem sikerült, így keresett és talált vígaszt valahol egészen máshol, vagyis az irodalomban. Judit írói néven kezdett publikálni írásokat kolozsvári és budapesti lapokban, majd a Benedek Elek és a Pósa Lajos által szerkesztett, Az Én Újságom című gyermeklap közölte ügyes és kedves meséit és gyermekverseit.
A kreatív és figyelmes írónőt egy újságban megjelent vita hozta össze az utolsó autodidakta polihisztorral, Herman Ottóval, mely ismerettségből hosszú és tartós szerelem lett. A történet szerint 1883-ban a Vadászlapban publikált a stiglic öngyilkosságáról egy F.I. nevű állatbarát. Herman Ottó "bekóstolta" az írót, és kommentelte az írást. Erre jelent meg Kamilla, Judith álnéven írt cikke az Ellenzékben. Szó szót követett, és a polihisztor menten tollára csapott, hiszen tévtanok elterjedését kívánta megkadályozni. A tárgyilagos cikkekre jöttek a vidám, szellemes és finom válaszok Judith tollából. Az olvasónak esélye sem volt eldönteni, hogy kinek adjon igazat.
Kamilla szellemes írásai különleges írói rutinról árulkodtak. Az akkor Erdélyből a fővárosba került elvált asszonyként maga szeretete volna megkeresni kenyerét, így „háziipari munkatanítónői” oklevelet szerzett és a Kazinczy utca 3. szám alatt kezdett tanítani Budapesten. Herman Ottó ide küldözgette udvarló virágait és bókoló sorait is:
„Egy szép napon, hogy nyitva hagytam vackom ablakát, berepült azon egy kedves madár, melyet nem bírtam rögtön meghatározni, de amely sajátszerűen megindított. Az ön volt, Asszonyom. Régen, amikor még épszívű ember voltam, megalkottam magamnak a nő eszményképét s ön — Asszonyom — szakasztott mása.” - írta a polihisztor (1884. február 27.)
A Kamillának udvarló híres természetbúvár és szenvedélyes politikus Herman Ottó tevékenységének irányító fénye abban az időben természetesen Kossuth lett. A "Függetlenségi és 48-as Párt” tagja, majd képviselője lett Szegeden, utóbb Miskolcon, aki kétszer látogatta meg Kossuthot. Egyszer 1877-ben, majd később Kamillával teszi ezt 1894-ben. Ekkor születik meg majd Kamilla híres turini naplója.
Ezen viharosabb időszakokban, 1884. június 14-én egy „Éljen Herman Ottó követünk” címeres röpcédula hátlapján írta meg kedveskedő levelét az írónőnek, mely a következőképpen szól:
„Édes Madaram! Visszakerültem a tanyákról; öt percz múlva visznek. Mindig velem vagy. Még két nehéz nap! A talizmán folyton velem van s lesz, akár győz, akár bukik egyhangúlag megválasztott, szerető párod a pele”. - Írja Herman Ottó
Herman Ottó egy másik szívélyes levele Kamillához.
„Édes Ezerkincs! A hangulatból és egyéb jelekből ítélve bukásom több mint bizonyos és ha ez bekövetkezik, úgy én holnap, pénteken este a 6 órai gyorsvonattal haza indulok. Várj nyájasan és teával. Ezerszer ölel és csókol Pelebácsid, a proletár.” -írja a tudós.
Természetesen kettejük utazásának, a turini útnak célja volt, Kossuth véleményét kérni, a pártból kilépni s új pártot szervezni. Mivel azonban a tervet Kossuth hevesen ellenezte, Herman Ottó lemondott az új párt alakításáról.
Mindezen viharos és kiszámíthatatlan időszak ellenére Borosnyay Kamilla életében is eljött az a boldog pillanat, amikor is frigyre kelt Herman Ottóval Nagy Ignác református lelkész előtt az avasi templomban, 1885. július 25-én. A közös otthonuk majd a híres Peleház lett, melyet a tudós feleség tervezett, s amelyet 1898-1903 között építtettek meg. ( Menyasszonya kedvéért Herman Ottó ekkor egyik napról a másikra lemondott a dohányzásról, a napi száz cigarettájáról! )
A Peleház
A híres tudós a ma is gyönyörű hámori Peleházban írta meg világhírű munkáját, életének fő művét, a Magyarország pókfaunája című könyvet és későbbi, nem kevéssé híres munkáit is. Mind ezek mellett sajnos ebben az időben is megélhetési problémákkal küzdöttek. A tudós férjnek - nem lévén mandátuma - napi 2 forint 50 krajcárja volt csak meg, amit Vadnay fizetett egy-egy cikkéért. Meglehetősen visszavonult életet élt, gyanakvóvá, bizalmatlanná vált az emberekkel szemben fülbaja és fokozódó süketsége miatt. Egészsége megromlott, de felesége Kamilla ápolta. A tudós feleség a későbbiekben - maga is betegeskedve - férjét elveszítve, Pósa Lajos özvegyéhez költözött, aki Őt ápolta. Az írónő hetvenegyéves korában ment el örökre Budapesten, József körút 71. számú lakásán.
Herman Ottó és mellette ülő felesége Borosnyay Kamilla
Végezetül, a gyermekirodalom e jeles alakja szerint, ahogyan az igazi töltöttkáposzta is csak a Királyhágón túl készülhet, úgy az igazi magyar pörköltnek a nagy magyar alföld a hazája. De talán nem is olyan magas az a Királyhágó – írja Kamilla - , hogy ne lehessen ide szép hazánkba átemelni azt, amit igazán érdemes.
„Én is ezt cselekedtem és nem bánta meg az uram. Próbálja meg magácska is.
Szívesen üdvözli
Herman Ottóné… „ -írja az írónő egyik olvasói levelében.
S íme a recept:
„Az én sokszorosan kipróbált , pörkölt recipőm a következő:
Egy kilónyi fölvagdalt húshoz jó kanál zsírban három közepes, apró kockára vágott vöröshagymát zsemlyesárgára pirítok; ekkor egy kávéskanálnyi szegedi paprikával ,a hagymát megkavarva, a húst hirtelen hozzáteszem, hogy a paprika ne égjen, vagyis : meg ne keseredjék. Most a húst állandó tűzre téve mindaddig párolom — koronkint megkeverve — mig a saját maga bocsátotta levét teljesen fölszivja s a hús gyengén süstörögve pirulni kezd. Ekkor, de csakis ekkor sózom meg s adok egy kanálnyi vizet rá, melyet, ha elpárolgott s a hús újból serceg, ismét ugyanannyi vízzel pótolok, mindaddig mig a hús kellőleg megpuhul. Ekkor már meg is kapta azt a gyönyörű aranybarna szint s azt a felséges izt és illatot, (amitől a nevét is nyerte), amelyet megérezve a magyar ember kétszer is megnyalja az ajkát s háromszor is szed a tányérjára. Fődolog tehát — mint a fentebbiekből kitűnik, hogy a hús „párolva piruljon és pirulva párlódjék", azaz puhuljon — fölváltva." :-)
A cikk az Arcanum adatbázis segítségével készült.
Képjegyzék:
Herman Ottó feleségével In: https://hermuz.hu/wp-content/uploads/2021/03/20_Mlakar.pdf
A Peleház In: https://adt.arcanum.com/hu/view/EletEsTudomany_1979_2/?pg=820&layout=s
Herman Ottó és mellette ülő felesége Borosnyay Kamilla In: https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarhelyiLatohatar_2014/?pg=117&layout=s
Herman Ottó levele In: Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
Forrás:
Budapesti Hírlap, 1929. október (49. évfolyam, 222–248. szám)
Magyar Nemzet, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
Vásárhelyi látóhatár, 2014 (5. évfolyam, 1-4. szám)
Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
Székely Hírmondó, 2014. november (19. évfolyam, 212-231. szám)
Szeged és Vidéke, 1916. augusztus (15. évfolyam, 177-202. szám)
A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1965
Élet és Tudomány, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
Fővárosi Lapok 1884. február (27-51. szám)
Fővárosi Lapok 1885. július (156-179. szám)
Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
Magyar Lányok, 1906 (12. évfolyam, 1-52. szám)
Háromszék, 2020. január (32. évfolyam, 8884-8907. szám)
