Hámort, mint a Borsod megyei, Pesti kerületi és „miskolczi” járási Alsó és Felsőhámor községet elsőként 1764-ben említik. Ezen forrás szerint, eredeti neve Alsó és Felsőhámor, azonban a korai forrásdokumentumok „Borsodi Svaicze”-nek és „magyar Sweicz”-nek is nevezik. Lakosságát a korabeli település-leíró adatok alapján Stájer és Morva országból kivándorolt nép alkotta. Az egyházmegye szempontjából Hámor sohasem bírt külön autonómiával, máig is a diósgyőri koronauradalom részét képezi. Ennek oka, hogy a település, bár rendelkezett önálló templommal, azonban – a diósgyőri anyaegyháztól független – lelkészre sohasem számíthatott, s napjainkig csupán Diósgyőr „fíliája” maradt.

Pesti Frigyes 1864-ben az alábbiakban nevezi meg Hámor határos helységeit: „A Község határában ki a' Dió'sgyöri koronái uradalmi földön fekszik elő fordul az úgy nevezett Szentléleki rom, hol hajdan Pál szerzetes barátok léteznek, előfordul egy tó ki maga telyességébe 12 milió akó vizet magába foglal; szántó földek nincsenek miután miután a' Község erdei területen, hol több hasadék /-nyilasok:/ források, kutak, u: m: /:szinvai és garadnai forrás:/ /:Dióskút, Háromkút, jávorkút nevezett Kutak:/ előfordulnak, fekszik. Továbbá A: F: Hámori Községnek szomszéd határos községek következők. Keletről Diósgyőri mezőváros, nyugotról Malvinka, délről Ujhut'ta, északról Varbó községek.”  (Pesti Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben)

Láthatjuk, hogy a fenti forrásanyag szövegesen határozza meg a település közvetlen környezetét. Ha már az általunk kutatott – a határolófalvakkal szegmentált - település  elhelyezkedését ismerjük, érdemes szétnéznünk azon térképek között is, amelyek a korabeli viszonyok alatt ábrázolják Hámort. Természetesen kronológiailag a legkorábbi - elektronikusan is elérhető - kartográfiát keressük. Itt nagy segítséget jelent az Arcanum adatbázisában szolgáltatott Magyarország történeti helységnévtára, ezen belül Borsod megye történeti helységnévtára, mely rávezet minket az első katonai felmérés során keletkezett térképre. E kézikönyv elkészítésének célja az volt, hogy a feldolgozott levéltári és könyvészeti források alapján a XVIII. század végi állapotoknak megfelelően megmutassa Magyarország helységeit, továbbá azok -  a mi szempontunkból igen jelentős - népességi, vallási és nemzetiségi adatait. Rendkívül értékes demográfiai és egyháztörténeti, illetve birtoklástörténeti adattárról beszélhetünk, hiszen a társadalomtudomány szinte bármely szegmensét is kutatjuk, igazán releváns tényeket láthatunk ebben a forrsáanyagban.

Eme segédeszköz 1773 és 1800 közötti időszakban közli szövegesen, – kiegészülve az 1:144000-es méretarányú térképszelvényekkel -   a mai Alsó és felsőhámor – akkoriban Vashámor néven –  település legfontosabb adatait. Az adott népszámlálás adatai alapján a település, a fenti időszakban a 43 házzal, összesen 73 háztartással és 506, felekezeti hovatartozásukat tekintve római katolikus lakóval rendelekezett. Egyházmegyeileg  az egri püspökséghez és a miskolci esperességhez tartozó települést, a már fent említett "Diósgyőr filiája"-ként tartották nyilván. A lakosok nemzetiségüket tekintve germánok és szlavonok voltak, nincs arra jelzés, hogy ezen időszakban akár egyetlen egy magyar anyanyelvű lakosa is lett volna Hámornak.

Az Arcanum történeti helységnévtára mellett kiemelendő az a - részletességében is  egyedülálló - gyűjtemény, mely a Habsburg Birodalom Történelmi térképei között navigál el minket. Azonban, előbb tekintsük meg az alábbi erdőgazdasági térképet, mellyen szépen kirajzolódik Alsóhámor települése.

Felsőgyőr (Borsod m.) erdőgazdasági térképe

 Az  alábbi Magyar Királyság térképén tökéletesen kiolvasható a hajdani hámori malom elhelyezkedése. A malom behatárolása két aspektusból is jelentős lehet a számunkra. A prioritás egyik oka, hogy az 1800-as évektől maga a malom jelentette a korabeli határt Miskolc és Hámor között. Másik okunk arra, hogy Hámor egyik, ma is elevenen élő legendájának helyszínét kövessük, a legenda maga. A malommal szemben található hegyoldal tetejéről komoran feszülő kereszt hosszú évszázadokon keresztül figyelmeztet, arra a - jelenleg történeti variánsában még nem tisztázott - szomorú és tragikus történetére, melyet a Molnár-szikla legendájának tekintünk. 

Magyar Királyság (1869-1887) 

Visszatérva a térképekre, csekély kitérőként azért érdemes megjegyeznünk, hogy a Mapire rendszerben a Habsburg Birodalom illetve az Osztrák-Magyar Monarchia történelmi térképei között keresgethetünk. „Fő célja egységesen készített, a teljes Birodalomra kiterjedő katonai felmérések, kataszteri térképek közreadása, emellett azonban más, érdeklődésre számot tartó régi térképeket (pl. várostérképek) is felkerülnek az oldalra. A régi térképeket összehasonlíthatjuk akár az OpenStreetMap, akár a Google Maps térképekkel, sőt a Google Earth segítségével lehetőségünk van 3 dimenziós összehasonlításra is.”

Előzményként azt is érdemes tudnunk, hogy a Magyarországon – ahogyan ez az alábbi térképtáblákon látszódik -  három katonai felmérést végeztek. Hazánk katonai felmérései akkoriban természetesen az osztrák monarchián belüli egységként készültek. A térképezési munkálatok Mária Terézia idejétől I. Ferenc József uralkodásáig szinte folyamatosan történtek. Az első felmérés - a jozefiniánus térkép - olyan térképmű, amelyik településszint alatt (utcák, házak, dűlők, stb.) ábrázolja a teljes országot. „Tartalma szerint 1:28800 méretarányú topográfiai térkép, ábrázolja a domborzatot, utakat, építményeket, vízhálózatot, települések és földrajzi alakulatok nevét, és tájékoztató jelleggel a mezőgazdasági területek művelési ágát.” A második felmérés - franciskánus térkép – figyelembe vette a korábbi - a jozefiniánus térkép – tapasztalatait, és 1806–1869 között aktualizált. A harmadik térképészeti – ferencjózsefi térkép - az Osztrák – Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozásának önálló részeként jelent meg. Lássuk most mindhárom katonai térképet Hámor vonatkozásában!

A három katonai felmérés kapcsán megrajzolt kép Hámorról

Első Katonai Felmérés (1763-1787)  

Az előbbiekben már említett Magyarország történeti helységnévtára alapján Hámor település a legkorábban az első katonai felvétel XX. 13. szelvénye alapján lokalizálható. Az adattár szövegesen hozzáteszi, hogy 1771-1772-ben alapította Fazola Henrik a település magját képező vashámort a nagyolvasztó kiszolgálására. Közigazgatásilag nem, azonban területileg Diósgyőrhöz tartozott.  A település 1673-tól Alsó- és Felsőhámor elnevezéssel élt tovább, majd 1904-től Hámorként. 1950-ben azonban Miskolchoz csatolták. A fenti első katonai felmérés térképe jelzi, és egyben utal a hámori ősi mesterségre: a térképen található német nyelvű „eisenhammer” felírat jelentése magyar fordításban: vashámor, vaskalapács. Ezen a térképen már – szabad szemmel is - látható – a három részre elkülönülő, 30 jelölt objektum, illetve a település bevezető szakaszán a három épület által közrefogott malom. Megjegyzendő, ebben az idő intervallumban nem találhatunk a malommal szemben elhelyezett feszületet, azonban ennek egy későbbi blogbejegyzésemnél lesz nagyobb jelentősége. 

Második Katonai Felmérés (1806-1869)  

A harmadik katonai felmérés (1869-1887)

A második katonai felmérés során készült térkép szerint az 1800-as évek közepén és végén számos malom helyezkedett el a Szinva patakon. A fentiekben már utaltam a többség által magyar Rómaó és Júlia történetként ismert hámori legendára, mely még ma is találgatások között őrzi egy szerelmes pár, vagy talán egy öreg molnár  tanulságos de mégis szomorú tragédiáját. Hogy behatárolható legyen  a legenda "legigazibb" alaptörténete,  sajnos e két évszázad folyamán nem sikerült erre vonatkozóan pontos adatokat nyerni. A fenti első katonai felmérés térképe is csupán arra enged következtetni, hogy 1787-ig - feszület jelölés hiányában - nem történt meg a legenda alapját képező tragikus esemény, annak bizonyosan az 1790-es évek után kellett megtörténnie. 

Az Arcanum adatbázis által szolgáltatott térképtárat elhagyva, térjünk most át a Pesti Frigyes által készített leírásra, amely dokumentum sorra veszi Hámor kialakulásának mozzanatait. Megemlíti Fazola Henrik lakatosmestert is, ki a völgyben vasgyárat alapított. Mivel a vasgyárhoz pörölyök, azaz hámorok szükségeltetnek, innen származhat e település eredeti elnevezése. A forrásdokumentum, Vahot Imre Magyarföld és népei eredeti képekben c. kötete a következőképpen jegyzi 1846-ban a községet: „E város háta mögött van a magyar tempe, mellyet Kazinczynk nevezett annak; ott vannak a vashámorok, mellyeknek lakossága összesen 922-re megyen; laknak ezek "Hámor" nevezetű helységben, amellyet képünk ábrázol; parochiával s iskolával bírnak, mellyben 79 tanuló vagyon; s ezen kívül Újmassa-, és Ómassában lévő 175 lakosság magyar, tót és német.”

Számos turista magazin szeretné széles körben megismertetni a települést, mindközben „kedvcsinálóként” nyújt számos lehetőséget a környéken való hasznos időtöltéshez.

„Diósgyőrből akár a Bethlen-úton, akár az országúton rövid idő alatt elérjük az Alsóhámori malmot.„ - olvasható dr. Tursovszky Gyula 1898-as Bükkvidéki kalauz című írásában.

A gyönyörű völgyről, az az alatt található Taj-tóról illetve az éppen épülő Lillafüredi Palotaszállóról beszél Tolnai Simon által kiadott Ismeretek tára, Az általános tudás és műveltség könyve alcímű kötete, másként Tolnai Világlexikon-a: „Lillafüred, Hámor községhez tartozó klimatikus gyógyhely Borsod, Gömör, Kishont egyesített vm.-kben, Diósgyőrtől Ny-ra, részben a Hámori-völgyben. Miskolccal kitűnő autóút köti össze, amelyet újabban a Bükk- hegységen keresztül Egerbe vezetnek.   Pompás erdőségek környezik; a Hámori-völgyben, közvetlenül L. alatt szép tó van (Táj).  Legújabban a kormány L.-en nagy szállót építtet.”Hogy Hámor történetét egészen mélyen megismerhessük érdemes visszautaznunk az 1770-es évekig. Ekkor létesülnek ugyanis azok a telepítvényes községek, amelyeket Fazola Henrik és a koronauradalom alapít.

Szerző: Tóth Zsuzsanna

 Források:

Diósgyőr vidéke. In: Vasárnapi Újság  évf. 12. sz. (1861) p. 197. <http://epa.oszk.hu/00000/00030/00374/pdf/00374.pdf > 

Pesti Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben In: http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Db_05_Pesty/?pg=27&layout=s 

Magyarország történeti helységnévtára 1773-1808 – Borsod megye (1991), p. 105. In:<https://adtplus.arcanum.hu/hu>   

A Habsburg Birodalom történelmi térképei In:<http://mapire.eu/hu/about/>  

Magyarország első katonai felmérése. Wikipédia, wiki-cikk.<https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_els%C5%91_katonai_felm%C3%A9r%C3%A9se>  

Magyarország történeti helységnévtára 1773-1808 – Borsod megye (1991)  <https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MoTortHelysegnevTar_borsod_1991/?query=fels%C5%91h%C3%A1mor&pg=104&layout=r>

  Vahot Imre: Magyarföld és népei eredeti képekben: föld- és népismei, statistikai és történeti folyóirat <https://books.google.hu/books?id=QUg4AQAAMAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false> 

IFJ. TRUSKOVSZKY GYULA . Bükkvidéki Kalauz, 1898  <http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/bukkvideki_kalauz/bukkvideki_kalauz.pdf >

Tolnai Világlapja, 1941. július-szeptember (41. évfolyam, 27–39. szám)1941-08-20 / 34. szám